dr-kruglov.ru

A Tihanyi Ekhóhoz Verselemzés

Wednesday, 15-May-24 18:49:54 UTC
Csokonai Vitéz Mihály A tihanyi Ekhóhoz című verse 1803-ban került a Lilla-dalok közé. Egy korábbi mű átdolgozása, amely A füredi parton címet viselte (így érthető a nyitó versszak 4. sora: " Partod ellenébe űl ", azaz Füreden ül le, szemközt Tihannyal). A füredi parton 1796-ban vagy 1798-ban keletkezett (az időpont vitatott), s eredetileg a Rozália (Rózsi) név szerepelt benne, ezt a nevet változtatta Csokonai Lillára. (Nem tudjuk, Rozália ki lehetett, az egyik Csokonai-kutató, Juhász Géza szerint Földi doktor felesége, akibe a költő állítólag szerelmes volt. ) A női néven kívül a végleges változatban a 8. strófa első sorában is megváltoztatott Csokonai egy szót: "földesúri jussal" állt a versben eredetileg, a végleges szövegben "semmi jussal". Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elemzés) – Jegyzetek. Egyes elemzők szerint akkor írta Balatonfüreden a költeményt, amikor útban volt Somogy felé, hogy a Dunántúlon támogatókat keressen (1798). Aztán Somogy megyében, Sárközy István alispán kisasszondi erdejébe vonult vissza kipihenni a Lilla-szerelem kudarcát, tehát csakugyan a természet lágy ölére rejtőzött el egy ideig (ezt a szándékát a versben is említi).

Csokonai Vitéz Mihály: A Tihanyi Ekhóhoz (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek

A költő összehasonlítja magát a Balatonfüreden vigadó emberekkel, akik hozzá képest boldogan és gondtalanul élnek (amíg ők vigadoznak ott Füreden, addig én itt sírva sírok). Az ellentétes állapotokat a strófaszerkezettel emeli ki Csokonai: egy időhatározói alárendelés minősül át ellentétes mellérendeléssé, de formailag megtartja az időhatározói kritériumokat, miközben állapothatározói színezetet ölt. A boldogtalanság és a boldogság, a kitaszítottság és a közösségi lét ellentétei is egymásnak feszülnek. Csoknai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz (elemzés) - YouTube. A költő Tihanyt és Füredet is szembeállítja egymással: a tihanyi és a füredi part egymással szemben fekszik, és metonímia ként más-más jelentéstartalmakat hordoz. A kétféle táj ugyanis kétféle embert vonz. Balatonfüred "kies", vagyis szép, minden jóval megáldott hely (a nagyvilági élet, a társaság, a költőt kiközösítő társadalom jelképe), ehhez képest Tihany zord, vad, elhagyatott, teli van durva bércekkel és sziklákkal (a magány, a csend, a remeteség jelképe). Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Csokonai Vitéz Mihály: A Tihanyi Ekhóhoz (Elemzés) &Ndash; Oldal 2 A 3-Ből &Ndash; Jegyzetek

A következő két sor szerint a társadalomból kivonult a természetbe, amely bölcsebbé fogja tenni őt: vagyis azt reméli, a magány hozzásegíti felvilágosult öntudata felépítéséhez. A természetbe való visszavonulás megtisztítja a társadalom szennyétől, megnemesíti. Ezután a strófa második fele stilárisan és tartalmilag is feloldódást hoz: Távol itt, egy más világban, Egy nem esmért szent magánosságban Könnyezem le napjaim. "Távol, egy más világban": nem derül ki, hogy mitől vagy kitől távol, de nem is kell leírnia, hiszen tudjuk anélkül is: az őt elhagyó, kicsúfoló, hűtlen világtól. (Eredetileg a "más világ" nagybetűvel, egybeírva szerepelt: "Másvilágba" – amely már a túlvilágot is előlegezte volna. Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elemzés) – Oldal 2 a 3-ből – Jegyzetek. ) Ebben a másik világban, ahol soha nem ismert, "szent" magányban lehet része a költőnek, a természet és az értelem zavartalanul élesztgeti, feltölti a lelkét. A korra jellemző paradoxon tehát megmarad: Csokonai a társadalomból kivonulva keresi a felvilágosodás eszményeit, a közjó érdekében való eszmélkedés lehetőségét.

Csokonai Vitéz Mihály: A Tihanyi Ekhóhoz | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár

Itt tanúlom rejtek érdememmel A természet majd az értelemmel Bőlcsebbé tesz engemet. Távol itt, egy más világban, Egy nem esmért szent magánosságban Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. Majd talám a boldogabb időben S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. Szent lesz tisztelt hamvamért.

Csoknai Vitéz Mihály: A Tihanyi Ekhóhoz (Elemzés) - Youtube

Csokonai nem volt látnok-költő, de a jövő iránti bizodalma preromantikus stílusjegy: a romantikában ugyanez az érzés megtalálható, csak jóval erőteljesebben (megjelenik pl. Petőfi A XIX. század költői c. versében). Hitt abban, hogy a távoli jövő majd felismeri benne saját előfutárát, s ezért annyira tisztelni fogják, hogy még az ő egyszerű sírjára boruló fa is szent lesz a jövő nemzedék szemében. Itt fordul elő negyedszerre a "szent" melléknév a versben, s itt van a legmerészebb jelentése: Csokonai abba a reménybe kapaszkodik, hogy az utókor felfedezi majd az ő költészetének értékét, s elismeri, tiszteli majd őt. A műben tehát megjelenik az a gondolat, hogy a költészet örök értékű dolog (ez is már a romantika felé mutat). Ellentét feszül az "együgyű" sír (a kor szóhasználatában az együgyű szó egyszerűt, dísztelent jelentett) és a sír fölé boruló "szent" fa között, mely a költő hamvainak helyét jelöli. Ez az ellentét annál nyomatékosabb, mivel a vers végén szerepel, zárópozícióban. Lényegében az emberi méltóság és önérzet motívuma erősödik a verszárlat által.

Irodalom - 10. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

A világ ugyanis kigúnyolja és üldözi az emberekért való bölcsességet. Az emberi kiteljesedést csak egy embereken kívüli világban lehet elérni: keserű kritikája ez a korabeli társadalomnak és a költő iránt ellenséges emberi világnak. Mint azt A Magánossághoz című verséből tudjuk, a természet és a magány az igazak menedéke. A megbántott költő már nem reméli, hogy "rejtek érdemeit" valaha a kortársai felfedezik. Magányban kíván élni s meghalni, s az utókortól, a boldogabb jövőtől várja azt, hogy elismerje őt: Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. Majd talám a boldogabb időben Fellelik sírhelyemet: S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. Bízik abban, hogy talán majd egy ismeretlen eltemeti, s az utókor felleli az erdő mélyén rejtőző sírhelyét. A felvilágosult gondolkodókat optimizmus jellemzi, de Csokonainál ez az optimizmus csak a jövőre vonatkozik, a jelent illetően ugyanis teli van keserűséggel, pesszimizmussal (leveleiben és verseiben is mindig a későbbi századokról beszél, a 20. és a 21. századot emlegeti gyakran – épp a mi korunkat).

A 3. versszakától a 6. -ig panaszáradatát részletezi, megrendítő gondolatokban vall a közéletben elszenvedett sérelmeiről, valamint magánéleti zátonyra futásáról. Súlyos társadalmi kritika tapasztalható ebben a gondolati egységben, melyben leleplezi az embertársak érzelmi közömbösségét. Fájdalmas tény számára, hogy még a zordon erdők és a durva bércek is több érzéssel rendelkeznek, mint saját embertársai. Barátai ellenséggé válását vallja meg őszintén, majd érzelmi kétségbeesése tetőfokán hangsúlyozza: "Nincsen szív az emberekbe…". A nincsen szó háromszori ismétlése ennek a kifakadásnak a nyomatékosítását szolgálja. Magánéleti magányát is kifejezésre juttatja 6. strófájában. Nagy lelki erőre vall, hogy a szakítás után is elragadottsággal teli jelzőkkel illeti meg Lillát, és boldogtalanságáért nem a kor társadalmi szokásait, zsarnoki törvényeit hibáztatja. Szemléletes kifejezőeszközei, alliterációi, tiran törvény, kínok között, melyek az alkotás akusztikai hatását emelik. A 7. versszaktól a 10. versszakig a természet megnyugtató menedéke, békéje, oltalmazó nyugalma kerül az ábrázolás középpontjába, és a lírai én Rousseau-hoz hasonlóan szent magányosságban szeretne élni.