Jöttem, Hadd Lássalak - D. Tóth Kriszta

Saturday, 11-May-24 08:14:00 UTC

Az tényleg nagyon felszabadító érzés, amikor elengedjük ezt, és meg merjük kérdőjelezni a saját döntéseinket. – Az érzelmek és az élet helyes megélésének megtestesítője számomra Bora, aki minden döntésnél a szívére hallgat, akkor is, ha maga is kételkedik benne a döntés pillanatában, néha még utána is, de ösztönösen hallgat a megérzéseire. – Nagyon divatos, unásig ismételt tanács mostanában, hogy "éljük meg az érzelmeinket". De közben az életünk valódi megélésétől félünk. Attól, hogy tényleg megismerjük magunkat, hogy pucérra vetkőzzünk magunk előtt és a mélyre tekintsünk. Én is féltem ettől a regénytől, nem véletlenül vártam ennyit időt. Mindig halogattam, mert féltem attól az érzéstől, amit majd kivált belőlem. Abban sem voltam biztos, hogy be is tudom fejezni. Jöttem, hadd lássalak – Új, átdolgozott kiadás – Írok Boltja. – Milyen érzéseket váltott ki végül önből ez a szembenézés, mélyre szállás? – Megtanított például arra, hogy elengedjem a kényszert, hogy mindig mindent le kell zárni. Hozzám ennyire közeli embert még sosem vesztettem el anyu haláláig, szerencsére tapasztalatlan vagyok a gyászban, bár a nagyszüleim sajnos már nem élnek.

• Jöttem, hadd lássalak – Új, átdolgozott kiadás – Írok Boltja
• Jöttem, hadd lássalak - D. Tóth Kriszta - könyváruház
• Jöttem, hadd lássalak • Libri Kiadó

Jöttem, Hadd Lássalak – Új, Átdolgozott Kiadás – Írok Boltja

De legalábbis hosszabbításért könyörögnék, akkor is, ha fáj.

Nagy szemeket meresztett rám, és eleresztett egy "mire készülsz, mama? " poént. Még nevettünk is. A halálra, lányom, a halálra. De nincs az az isten (még ha nincs is isten, de ha végül kiderül, hogy mégis van, akkor meg főleg nincs az az isten), hogy szőrös lábbal kezdjem a holnapot. "Nagy nap lesz holnap", írom neki a füzetbe a poénra a választ. És kacsintok egyet. Behozza a lavórt, benne langyos, szappanos vízzel. Belemártja a borotvát. Jöttem, hadd lássalak - D. Tóth Kriszta - könyváruház. Finoman a kezébe veszi az egyik bokámat, és a térdére fekteti a lábfejemet. Értőn és nagyon finoman csinálja, mintha valami méregdrága porcelánt tisztogatna. Jó nézni, ahogy törődik velem. Nem szólunk egy szót sem, ő koncentrál, nehogy megvágjon, új a penge. Én pedig iszom a pillanatot. Mit iszom, habzsolom! Nagy kortyokban teszem magamévá a látványt és az érzést, ahogy a lányom tisztogat. Minden receptoromat a lábszáram bőrére irányítom, százszorosan akarom venni a jeleket, ahogy hozzám ér a keze. Száraz a bőröm, hiába a sok szappan, sercen rajta a borotva.

Jöttem, Hadd Lássalak - D. Tóth Kriszta - Könyváruház

Azt hiszem, a gyász az egyik legintimebb emberi folyamat, tele szélsőséges érzésekkel – nem csoda tehát, hogy nehezen nyílunk meg magunk előtt is. Nekem életem egyik legfelszabadítóbb élménye volt az a néhány hónap, amíg a könyvet írtam, és maga az út, ami eddig vezetett. – Mesélne erről az útról? Melyik volt a legösztökélőbb érzelme a folyamat során? Minden elképzelhető emberi érzelem megfordult bennem, amit az ember a gyász folyamata során tapasztal. Ez tényleg az egyik leginkább zsigeri, elementáris érzés; az ember alapjaira, a "mag"-ra ható folyamat. Tíz év gondolkodás, tervezgetés, halogatás, fejben írás után végre leültem és kiengedtem magamból mindent, amire édesanyám 15 évvel ezelőtti halála óta nem voltam képes, és ami azóta kereste az utat kifelé. – Hogy érzi, az írás segített elbúcsúzni, lezárni? Jöttem, hadd lássalak • Libri Kiadó. Ha valakinek ennyire gyorsan távozik az életéből egy hozzá közel álló ember, akkor marad benne egy olyan befejezetlenség érzés, amit kénytelen magával vinni. A megértés legmagasabb foka az a pillanat, amikor elfogadom, hogy van, amit sosem lehet lezárni.

Azt vártam kezdetben, hogy majd a könyv megold mindent, a kibeszéletlen dolgokat, az elvarratlan szálakat. De végül rájöttem, hogy ennél sokkal többet kaptam tőle. Elindított egy úton a görcsös kényszerek elengedése felé. – Azt gondolom, sok olvasóban is elindulnak a könyv hatására hasonló folyamatok. – Igen, ez így van. Van egy publikus facebook oldalam, ahová rengeteg olvasói visszajelzés érkezik. Sokan közülük azzal kezdik a levelet, hogy életükben még soha nem írtak könyvszerzőnek. Lehet, hogy közszereplőként bátorság volt ennyire mélyre menni, ilyen őszintén írni erről a témáról. De ennek van előnye is. Nem elefántcsonttoronyban élek, engem el lehet érni, lehet hozzám fordulni, be lehet azonosítani, van kinek írni. Azt látom, hogy az emberek magányosak az életükben és a gyászukban is. Réges rég, amikor még együtt éltek a nagycsaládok, voltak közösségek, könnyebb volt megoszani a gondolatokat, érzéseket. Ma ez nehezebb. – Azt írta egyszer, hogy a könyv megírásakor számos fizikai tünete és betegsége is volt, mintha a szervezete is méregtelenítene, az egyik folyományaként nem tudott megszólalni: "négy napig be voltam zárva a fejembe", pont úgy, ahogyan az édesanyja.

Jöttem, Hadd Lássalak • Libri Kiadó

poént. Még nevettünk is. A halálra, lányom, a halálra. De nincs az az isten (még ha nincs is isten, de ha végül kiderül, hogy mégis van, akkor meg főleg nincs az az isten), hogy szőrös lábbal kezdjem a holnapot. "Nagy nap lesz holnap", írom neki a füzetbe a poénra a választ. És kacsintok egyet. Behozza a lavórt, benne langyos, szappanos vízzel. Belemártja a borotvát. Finoman a kezébe veszi az egyik bokámat, és a térdére fekteti a lábfejemet. Értőn és nagyon finoman csinálja, mintha valami méregdrága porcelánt tisztogatna. Jó nézni, ahogy törődik velem. Nem szólunk egy szót sem, ő koncentrál, nehogy megvágjon, új a penge. Én pedig iszom a pillanatot. Mit iszom, habzsolom! Nagy kortyokban teszem magamévá a látványt és az érzést, ahogy a lányom tisztogat. Minden receptoromat a lábszáram bőrére irányítom, százszorosan akarom venni a jeleket, ahogy hozzám ér a keze. Száraz a bőröm, hiába a sok szappan, sercen rajta a borotva. Borcsa ügyesen és gyorsan dolgozik, bárcsak lassítana kicsit. Itt és most megállítanám az időt.

Hogy megpróbálja majd, hogy ezt tervezi: elengedett kézzel teker majd, behajt a távoli múltba, a fájdalmas és gyönyörű gyerekkorba. Számot vet majd, megkeresi önmagában az édesanyját. Talán lesz tanulság, talán nem. Biztattam, fúrjon le bátran. Hogy ennyire mélyről hoz majd fel leletet, magam sem gondoltam volna. " Grecsó Krisztián D. Tóth Kriszta író, műsorvezető, főszerkesztő, a Forbes magazin szerint az egyik legbefolyásosabb nő a magyar médiában. A kilencvenes évek végén tűnt fel az RTL Klub képernyőjén, majd a Magyar Televízió szerkesztőjeként és brüsszeli tudósítójaként dolgozott. A Nők Lapja egyik legnépszerűbb szerzője volt, saját tévés show-műsort is vezetett. Két évtized után szakított a televíziózással, írt két regényt (Jöttem, hadd lássalak, Húszezer éjszaka), 2015-ben pedig létrehozta a online magazint és a hozzá tartozó YouTube csatornát. Az UNICEF magyarországi jószolgálati nagykövete és nem utolsósorban édesanya. Délután megkértem Borcsát, hogy borotváljon meg. Nagy szemeket meresztett rám, és eleresztett egy "mire készülsz, mama? "