Rémálom Az Elm Utcában 2010
Thursday, 16-May-24 17:52:06 UTCA harmadik track elejében is hagytak még ebből a Zimmer-műből egy kis részletet, gondolom, ez egy új marketingfogás lehet, hogy kedvet csináljanak A Da Vinci-kód albumának megvásárlásához – ügyes. A tétel második felében visszajön Bernstein zenéjének hangulata, így reménykedhetünk, hogy a továbbiakban már a Rémálom az Elm utcában score-ját halljuk, és nem Hans Zimmer ki nem adott zenéinek ajánlóját. Elérkezünk a mély alvás fázisába, nyitottak vagyunk mindenre. Bizakodunk. Befogadunk. A következő tracktől ("Rufus? ") hamisítatlan Jablonsky-hangzást kapunk, ezt a csörgést ugyanis nehéz eltéveszteni, így egy darabig "élvezhetjük" is a szerző kreálmányait. Csodásabbnál csodásabb rémisztgető hangeffekteket kapunk, szerencsére Morricone dallama azért néha eszünkbe idézi, hogy zenét hallgatunk, és nem gépgyári munkazajt. Már nyugtalanul forgolódunk, és kissé beleizzadunk ebbe az álomba. No de a "Jesse and the Police" közepét hallva újból nem stimmel valami. Hát mit keres itt megint a Langdon professzor kalandozásaihoz született zene?Rémálom Az Elm Utcában 2010.Html
A műfaj képviselői közül többen lettek ennek a mesterei, például Christopher Young, de akár visszanézhetünk a hetvenes és a nyolcvanas évekbe is, amikor az alacsony költségvetés miatt csak szintire futotta, ám így is rémisztő, és ami még ennél is fontosabb, máig időtálló score-ok születtek – John Carpenter főtémái gyakorlatilag halhatatlanok, bár a köztes aláfestései neki se a legjobbak, de ugye legalább voltak vezérmotívumai. Jablonsky horrorokhoz született művei gyakorlatilag teljesen híján vannak a kreativitásnak, annak a plusznak, ami miatt többek lennének egyszerű hangeffektnél. Vannak ugyan olyan elemei a Rémálom az Elm utcában score-jának, amelyek nem az ijesztgetés jegyében születtek, de a gyerek- és női kórusok annyira elcsépeltek már ebben a műfajban, hogy csak nagyon különleges dallamokkal lennének jónak nevezhetők. A "lallázós" gyerekektől már nem áll fel az ember hátán a szőr, sőt ez kifejezetten hétköznapi hangulatú kellék már egy horroron belül. Ha pedig egy olyan dallamot énekelnek, amit más zeneszerző írt, az különösen megvetésre méltó.
Gothic01 2020. március 27., 19:13 Rooney Marát imádom, de ez a film nagyon-nagyon… soft lett. A régi sorozat leggyengébb része is sokkal eredetibb, kreatívabb, hangulatosabb és horrorosabb, mint ez. Szépek a színészek, szépek a házak, szép éles a kép, látszik az összes ijesztőnek szánt díszleten, hogy milyen szépen, precízen állították be őket, hogy minden pont ott legyen, ahol lennie kell… Csakhogy ez egy slasher lenne, nem pedig egy divatkatalógus. A szereplők valamivel fiatalabbak, mint a 80-as, 90-es években előszeretettel szerepeltetett, "harmincéves tinik", de így is nagyon kilógnak a középiskolás környezetből, a halálokban nincsen semmi fantázia, az a tipikus beteg szürrealizmus, ami a Freddy-filmek sajátja, az internetes nyomozás is olyan unalmas és rutinszerű volt az események háttere után. Valahogy sehogyan sem áll jól a modernizmus ennek a világnak, kiveszi belőle a szikrát, és erőltetetté teszi. A szükségtelen, béna drámát, a szükségtelen, béna szerelmet és a szükségtelen, béna jumpscare-eket is a plafonig tolták.