Azon Az Éjszakán Dalszöveg

Saturday, 04-May-24 19:14:03 UTC
Az Azon az éjjel című vers 1910-ben keletkezett és A szegény kisgyermek panaszai című kötetben jelent meg. A kötetnek számos darabjában központi téma a halál, ahogy ebben a versben is, melynek nem mindennapi hangulata van. A gyermek Kosztolányi élménye jelenik meg benne: nagyapja halálának éjszakáját és a másnap reggelt írja le. A költő félt szigorú apjától, viszont rajongással szerette a nagypapáját, Kosztolányi Ágostont, akivel szoros kapcsolatban volt. Az öreg meghatározó szerepet játszott neveltetésében: ő tanította írni-olvasni és angolul, és rengeteget mesélt neki (érdekes élete volt, pl. részt vett a szabadságharcban: 23 évesen Bem tábornok seregében szolgált honvéd századosként, ott, ahol Petőfi őrnagy volt, aztán emigrációban volt Kossuthtal Törökországban). Azon az éjjel című versében harsány hangú, viharos természetű, 61 éves nagyapja elvesztését örökítette meg a költő. Akárcsak a ciklus többi darabjában, itt is a gyermeki nézőpont uralkodik. Azon az éjjel az órák összevissza vertek.

Azon Az Éjszakán Akkordok

Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Kosztolányi Dezső A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI 1910-1923 Azon az éjjel Teljes szövegű keresés az órák összevissza vertek. holdfényben úsztak mind a kertek. kocsik robogtak a kapunk alatt. könnyben vergődtek a fülledt szavak. égett szobánkba gyertya, lámpa. féltünk a borzadó homályba. arcunk ijedt volt, halavány. halt meg szegény, ősz nagyapám. Azon a reggel csupa rokon jött, sirató nép. sürögtek az öreg mosónék. kendővel kötötték fel gyönge állát. lassan vezettek a földúlt szobán át. rozsdás pénzt tettek kék szemére. riadtan bámultam feléje. csak hallgatott makacs ajakkal. olyan volt, mint egy néma angyal.

Azon Az Éjszakán Dalszöveg

Ismerem megdönthetetlen érveit, ezt a beszűkült igazságtudatot, amely nem ismer sem Istent, sem embert, és amelynek a legalján az önmegvetés és a heroizmus, az elkárhozás- és az apoteózis-vágy keveredik egymással. Ha valaki miatt a maga tragikus mélységében meg tudom élni az utolsó vacsorát, amikor Jézus a saját testére mutat, akkor Júdás az, aki még az utolsó, sőt utolsó utáni pillanatban is korrigálni szeretné valahogy ezt a tetszetős, de elbaltázott megváltás-projektumot. Ott ülök magam is, saját gondolataimba veszetten, olyannyira elfoglalva szenvedélyes és önmegváltó érveim lehető legtisztább kifejtésével, hogy észre sem veszem, amikor Jézussal együtt nyúlok a középre kitett tálba, kényszeresen és sértetten mártogatok, sötét arccal, süketen. Valamit mintha mondana a Mester, felőlem aztán mondhatja, tudom én a magamét. Látom magam, ott a közelében, azon az éjszakán. A többi kegyelem. Visky András Szelíden, szamárcsikón ülve. "A békesség városában nincs békesség, a rend, ha nem a Léleké, csak ritkán szavatolja" – Visky András első írása, virágvasárnapon.

A történet 1942-ben játszódik, Oslóban. Az egyik árvaházban tíz zsidógyerek halálra van ítélve, hiszen bármelyik pillanatban ideérhetnek a németek. A gyerekek hollétéről csak Krafft doktornő tud, aki életét kockáztatva, kimenti a kicsiket, és megszervezi átjutásukat Svédországba. Közben a németek szörnyű hajtóvadászatot indítanak a gyerekek után, de hiába. Nem tudják megakadályozni, hogy - egyik kis társuk, Robert élete árán - valamennyien átjussanak a semleges országba. Forgalmazó: Örökmozgó Stáblista: