Irodalom - 12. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis
Thursday, 16-May-24 10:09:30 UTC197 Egymás burkai 198 Temirkul Umetoli 199 Játszani 200 Nincsenek 201 Mi még? 202 Szívtrombózis Tihany 203 Holdfogyatkozás 204 Ujjaink 156 Utazás a háború után 36 Újsághírben a végtelen 46 Valami fájt 168 Valami szép 242 Valóság 239 Varázskör 236 Vasárnap 108 Versírás 241 Szabó Lőrinc (életrajz) 247 Jegyzetszótár 249 Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Szabó Lőrinc: Szénásszekér. október 3. ) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. legjobb ár 50% akár 30% 40%
Magyarul Bábelben - Irodalmi Antológia :: Szabó Lőrinc: Szénásszekér
A fent említett három kötetben csak úgy sorjáznak az elkeseredett tiltakozások, vádak és szitkok a reményeket megtipró világ ellen. A kiszolgáltatottság tehetetlensége, elvakult kétségbeesése robban ki – megdöbbentő, szinte önmarcangoló módon – a Kalibán ban, mikor a vad ösztönök nevében üzen hadat az értelemnek és a szépségnek: Égesd el a könyveket, Kalibán! A húszas évek költészetének fő szólama a város, a világ, a pénz, a jelen elleni keserű, átkozódó lázadás. "Átkozd meg a várost és menekülj! " – hirdeti második kötetében a ciklus címe, s az idézet így folytatódik a versben (A szörnyeteg városa): " Átkozd meg a várost °°s menekülj a szabadba, ki, menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott °°a tiszta ég alatt mindent elölről kezdve építsd °°új városodat: építs új várost és idézd °°az új istent, aki jön és vihara csákányaival °°a múltat szétveri! " Dühének forrása egyéni léthelyzetében fedezhető fel elsősorban. Illúziói, reményei szétfoszlottak. Foglalkozása, tehetsége a városhoz kötötte, az újságírói munkát azonban robotnak, igának tartotta ( Az Est- lapoknál telefontudósításokat fölvevő gyorsíró).
Szénásszekér ment át az éjszaka a városon, az utcánkon, fehér holdfényben, – óh hogy felfigyeltek a fülledt házsorok! Hogy nyujtóztak és sóhajtoztak a roncs körúti fák! Szénásszekér ment át a városon. Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt – nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bőtorkú dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, – mindent utánam hozott! Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene.