Terry Gilliam: The Zero Theorem / A Zéró-Elmélet

Thursday, 02-May-24 16:41:02 UTC

Pont ezért nehéz is újat mondani róla. A mai ember tapasztalatból ismeri a virtuális világot, az elmúlt évtizedek során rájött, hogy a digitális forradalom hogyan befolyásolja gondolkodásmódját, hogyan manipulálja függőségeit, hogyan írja felül társas életét. Gilliam a Brazil ban is a jelenhez, a jelenről akart szólni, de abban a filmben – mai szemmel – sikerült univerzálisra duzzasztani történetét. The Zero Theorem / A zéró-elmélet (2013) - Kritikus Tömeg. A túlburjánzott bürokrácia abszurd értelmetlensége máig érvényes mesét teremtett a lázadó csinovnyikról, aki végül csak őrületében, állandósított fantáziavilágában tudott elmenekülni a Nagy Testvér-szerű hatalom elől. A zéró elmélet – mai szemmel – kevés újat tud mutatni arról a korról, amelyben élünk. Leginkább csak az álomvilág helyére lépő virtuális valóság és a lázadó – itt: az élet értelmét kereső – kisember kapcsolatában. A Brazil ban még keserédesre kanyarította a finálét Gilliam azáltal, hogy a megőrült főhősnek a fantáziájában szavatolta szabadságát. A zéró elmélet ben viszont már nem az elmében, hanem a Vezetőség által működtetett hálózatban, egy virtuális síkon lehetséges csak az utópia.

1. A zéró-elmélet | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra
2. The Zero Theorem / A zéró-elmélet (2013) - Kritikus Tömeg
3. A zéró-elmélet · Film · Snitt

A Zéró-Elmélet | Tiszatáj Online - Irodalom, Művészet, Kultúra

Az egykoron szebb napokat látott, leégett templom romjai között a nap nagy részében meztelenül ténfergő, kopasz és szőrtelen programozónak a zéró elméletet kell bebizonyítania. A nulla egy nagy büdös semmi és a semmi egy nagy büdös nulla. Első olvasatra talán egyértelműnek tűnhet a dolog, de száz százalékig még senkinek sem sikerült bizonyítania, és aki megpróbálta, az előbb-utóbb beleőrült. Ez alól hősünk sem kivétel, amihez természetesen a várva várt telefonhívásnak is köze van. Munka közben a főnök fia (Lucas Hedges), az ellenőr kollégája (Dawid Thewlis), a Fluor Tominak álcázott virtuális pszichoterapeutája (Tilda Swinton) és egy kurtizán (Mélanie Thierry) törnek rá, hol segítve, hol pedig hátráltatva őt. Rengeteg rendező képes valamiről úgy filmet csinálni, hogy a vége semmi lesz, de csak kevesen képesek a semmit megfogni úgy, hogy abból valami szülessen. A zéró-elmélet · Film · Snitt. Hogy Gilliam csak magát ismétli, miközben másokat is utánoz? Lehet fintorogni, de számomra ez is csak azt bizonyítja, hogy részben már benne élünk abban, a mit a sci-fi műfaja még kegyesen jövőnek nevez.

The Zero Theorem / A Zéró-Elmélet (2013) - Kritikus Tömeg

Qohen egy omladozó templomban lakik, ahol a megfeszített Krisztus fejének helyére egy kamerát szereltek. A zéró elmélet metaforái ehhez hasonlóan túl direktek, kizárják a többértelműséget. Nemcsak a vallás, de a tágan értelmezett hit is lehetetlenné vált a technológiai fejlődéssel, ám a racionális válaszok nem kínálnak olyan jövőképet, amiben az életnek van mélyebb értelme. A zéró elmélet karakterei didaktikusan jelenítik meg a víziót: Bob, a fiatalon kiégett programozózseni, akit már minden untat, mert olyan sok virtuális tapasztalatot gyűjtött, vagy a Vezetőség, az ügyvezető környezetbe olvadó ruhájával, szürreális el- és feltűnéseivel, aki a megfoghatatlanná vált hatalmat és vezetői kontrollt szimbolizálja. Gilliamnek bevallottan a dialógusírás a gyengéje, korábbi projektjeire azért is szerződtetett írótársat, hogy az a párbeszédeket csiszolja tovább. A zéró-elmélet | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra. Pat Rushin sem a legprofibb dialógíró, karakterei ugyanis árnyalatlan tételmondatokban fogalmaznak. Rushin nem a nyelv devalválódását akarja érzékeltetni, hiszen – a főként a többes szám első személyben beszélő – Qohen mondatai erősen stilizáltak, jelentésesek.

A Zéró-Elmélet · Film · Snitt

Lehet, hogy ha valaki tudni akarná, hogy egy felületes szinten miről szól a film, de nem akarná rászánni az időt és energiát, akkor megmutatnám neki ezt a jelenetet és azt mondanám, hogy "a kapitalizmus, a liberálisok, a zsidók és a melegek tehetnek arról, hogy az egy igaz isten halott és ilyen a jövő". Ezzel, megtalálva a magyar mentalitás mediánjának a pulzusát, továbbküldeném kíváncsi érdeklődőmet a Transformersre. Ez a film valójában olyan, mint Hamupipőke cipője: Rengeteg értelmezésre rá lehet húzni, de valahogy mindegyik ki fog lógni végül. Azért megnyugtató, hogy Hamupipőke, valahol a kerítésen túl, de ott van.

Gilliam disztópikus trilógiájának záródarabja magában hordozza a nagy elődfilmek, az 1985-ös Brazil és az 1995-ös 12 majom bizonyos jegyeit. Az egyszerre retrónak és futuristának mondott díszlet és látvány a megszokott gilliami kézjegy, amely a filmek abszurd-ironikus hangulatáért felelős. A hagyományos kafkai hivatalnokvilág és elnyomó gépezet, meg a földalatti rabszolgatartó zsarnokság itt már láthatatlan (ezért sokkal veszélyesebb) korporatív-nagyvállalati központtá alakul. A felszín nagyobb szabadságérzete mindent átszövő és ellenőrző szuperhatalmat takar, amelynek bármilyen tárgy vagy lény csak eszköze. A környezet mintázataiból előtűnő, aztán a semmibe vesző Vezetőség (Matt Damon) kevésbé zsarnok, inkább csak a haszon és a bevétel érdekében mindenkit felhasználó alapelv. Ő a tézis. Qohen Leth (Christoph Waltz), a kilátások nélküli, önmagával meghasonlott, céltalan, dolgozó méh, apró láncszeme csak a világ önmagába forduló értelmetlenségének. Qohen – kifigurázva az emberben lévő általános spirituális vágyat – végig csak a telefonhívásra vár, amely, ha megérkezne, csodálatos módon értelmet adna stagnáló életének.