Hannibál Tanár Úr Teljes Film
Wednesday, 01-May-24 04:02:58 UTCA Mátra mozi homlokzata 1957-ben. A Hannibál tanár úr plakátja mellett jó látszanak a lövésnyomok Fotó: Fortepan/Uvaterv De ahogy a filmvásznon Nyúl Bélát elsodorta a történelem vihara, csaknem ugyanúgy járt a valóságban a Hannibál tanár úr. Kár lett volna érte, hiszen minden idők egyik legjobb magyar filmje. Csak rosszkor volt rossz helyen…Hannibál Tanárúr
MA ESTI MOZI: Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr, 1956 fekete-fehér magyar játékfilm, 94 perc, 4K restaurált író: Móra Ferenc; forgatókönyvíró: Fábri Zoltán, Szász Péter, Gyenes István; operatőr: Szécsényi Ferenc; főszereplők: Szabó Ernő, Kiss Manyi, Makláry Zoltán, Apor Noémi, Selmeczi Mihály, Somogyvári Rudolf "Azt se Fábri, se más nem sejthette, hogy a Hannibál 1956. október 18-i bemutatója nyomán öt nappal újkori történelmünk valódi forradalma robbanhat ki. " (DÁNIEL) Az alázatos Nyúl Béla jelentéktelen iskolai tanárként éli szürke hétköznapjait, de miután Hannibálról írt tanulmányára felfigyel a hatalom, úgy hiszi, eljött élete nagy pillanata. Az euforikus hangulatban nagypolgári mulatozásba kezd és csak másnap döbben rá, csupán az álságos politikum bábja lett. A film a kisember politikával szemben folytatott harcának örökérvényű története. Egyszerre nyújtja a '30-as évek fasiszta fajgyűlöletének és az '50-es évek Rákosi-rendszeréből ismert koncepciós pereinek hátborzongató tragikomédiáját.
Hannibál Tanár Úr 2
Volt egy állandó példám: Hannibál tanár úr Fábritól. Az, amikor Nyúl Béla elmegy a gyűlésre a film végen, és ott áll az amfiteátrum közepén egyedül. Távoli, rézsútos felső gépállás: fekete kis pont a nagy fehér háttérben. Nyúl Béla egyedül, tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Majd közeli, alsó rézsútos: felbátorodva, lassan hőssé válva. Gyönyörűen plasztikus, egyszerű formanyelv. Kicsit talán már elavult is. De elfogadtuk, mert régi, klasszikus film: az, amiről szól és ahogyan, a régmúlthoz tartozik. Épp csak tanulni érdemes belőle. Aztán, amikor sok év után - e darabra készülve - újra megnéztem a filmet, megdöbbentem. A formanyelv olyan, amilyen: múltidejű. De a történet, a mondatok provokatívan aktuálisak, riasztóak. A kép kitágult. Nyúl Béla egyedül, tehetetlenül, kiszolgálatottan. Vele szemben ordas, szélsőséges csürhe... Ezt a történetet ma elmesélni, a színház aktuális, csak jelenidejű megnyilvánulásában megragadni megkerülhetetlenül fontos. Épp csak mert tanulni érdemes belőle. " (Vidovszky György) "Elvtársak és fajvédők cserélődnek, a butaság azonban örök.
Én magam most már a butaság rajzát látom maradandónak Fábri filmjében. A buták csapatba verődnek, a buták szavalnak és ordítanak, a buták trappolva menetelnek, a buták botokat suhogtatnak, követ ragadnak. Nyúl Béla majdnem haláláig szembe szegül a csatárláncba verődött ostobasággal. "Ne haragudj, méltóságos uram, de amit megírtam, az az igazság, és én azt nem vonhatom vissza" - mondja esdekelve a segítségét felajánló Lófő Testvérnek... " (Bikácsy Gergely) NYÚL BÉLA... Jóestét, Hannibál úr! Ez aztán a meglepetés!... Tessék, foglaljon helyet! Tessék... HANNIBÁL: Kedves itt magánál... egy kissé talán lakájosabb, mint ahogy a mi iskolamestereink lak- tak... Igaz, azok többnyire rabszolgák voltak... NYÚL BÉLA: Nagyon kapóra jött ám... Hogy meglátogatott. Őszintén szólva nem is számítottam rá. Mondja, felelne egy kérdésemre? HANNIBÁL: A legnagyobb örömmel. NYÚL BÉLA: Lehet, hogy nem is szívesen emlékszik vissza rá, fájdalmas emlékeket kavarhat fel... Hogyan halt meg ön tulajdonképpen? HANNIBÁL: Oh... hö-hö-hö... Csakugyan meglepő kérdés, várjon csak, tanár úr... Milyen különös, nem emlékszem.