Rippl-Rónai József 1861 - 1927
Thursday, 16-May-24 03:19:58 UTCaukciósház Belvedere Szalon aukció dátuma 2008. 09. 27. 15:00 aukció címe 21. Művészeti aukció aukció kiállítás ideje A kiállítás megtekinthető: 2008. szeptember 13. – szeptember 26. aukció elérhetőségek 36-1 473-1400 | | aukció linkje 57. tétel Rippl-Rónai József (1861-1927): Ödön öcsém, 1901 k. Pasztell, papír kartonra kasírozva, 35 x 26 cm J. b. l. : Rónai Hátoldalán Merkur Palota kiállítási belépőjegy és kiállítási ragszám Kiállítva: Rippl-Rónai kiállítás, Budapest, Merkur Palota, 1902., kat. szám: 72. Szerepelt a Kieselbach Galéria 32. aukcióján (2006. október), 94. tétel Magyar Nemzeti Galéria bírálati száma: 91/1955 Bellák Gábor szakvéleményével Tanulmány: Rippl-Rónai József életművében kitüntetett hely illeti meg a testvéréről, Ödönről készült arcképeket. A művész öccse, Rippl-Rónai Ödön (1865-1921) 1883-ban állt a Magyar Államvasutak szolgálatába, s 1911-es nyugdíjazásáig nagy utat tett meg a vasúti ranglétrán. Több Somogy megyei településen szolgált, de az életmű szempontjából mégis az 1898-1903 közötti esztendők a legfontosabbak.
Rippl-Rónai József Festészete
Ödön ekkor lett a Kaposvárhoz közeli Somodor-Aszaló állomásfőnöke, az "Aszalói főnök" – ahogy több kiállítási katalógusban is olvashatjuk. Ekkor készül a legtöbb arckép róla, ekkoriban tölt el Rippl-Rónai és élettársa, Lazarine több hónapot az állomásfőnök szolgálati lakásában vendégeskedve, és ekkor költözik haza a művész hosszú párizsi évek után szülőföldjére, Kaposvárra. Ödön nemcsak szerető fivér, hanem értő műbarát is volt. Rippl-Rónai szinte első komoly gyűjtője, a bátyjával kapcsolatos publikációk, cikkek szorgos összegereblyézője, s természetesen Rippl segítője a kiállítások rendezésében, a képek keretezésében, a családi ügyek intézésében. Az ő nevéhez, pontosabban a Somogy megyére hagyományozott értékes műgyűjteményéhez fűződik a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum megalapítása is. Ödönről több tucat portré készült a kisebb krokiktól kezdve a Fővárosi Képtár tulajdonában lévő lenyűgöző kettős portréig (Lajos és Ödön öcsém). Jóllehet Rippl-Rónai Józsefről szinte évente jelenik meg egy-egy fontosabb publikáció, könyv, az újabb szakirodalom eddig még nem próbálta számba venni, tipologizálni az Ödön-portrék sorozatát.
Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, valamint a Nyugat mozgalmában is. 1914-ben az első világháború kitörése Franciaországban érte, ahol mint ellenséges ország állampolgárát internálták, szabadulni csak művészbarátai közbenjárására tudott. Hazatérve élete utolsó szakaszában pasztellképeket készített, nagyobb feladatokra már nem vállalkozott. Ebből az időből származik a művész önarcképsorozata, valamint az irodalmi portrék, köztük Móricz, Babits és Szabó Lőrinc portréja. 1927. november 25-én halt meg tüdőgyulladásban Kaposvárott. Ma már elmondhatjuk, hogy Rippl-Rónai József a századforduló magyar újító művészei közül az egyik legeredetibb egyéniség. A modern francia művészet különféle hatásait összegezte sajátságosan finom műveiben. Ő az, aki a századforduló francia törekvéseit közvetlenül átélte, összegezte, majd egyszerűen, érthetően adta tovább. A magyar művészet történetében szinte páratlan életmű, mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia és több mint 100 iparművészeti tárgy maradt utána.Rippl Rónai József Festményei
Életrajz Megvásárolható alkotások Rippl-Rónai József 1861-ben született Kaposváron. Pályafutását patikussegédként kezdte, Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett. 1882-ben Zichy Ödönnél házi tanítóskodott, de ekkor már magán rajzórákat is vett. 1884-ben, 23 éves korában kezdte el művészi tanulmányait a Müncheni Akadémián. Diez és Herterich élőmodelles osztályának növendéke volt három évig. 1887-ben a Magyar Állami ösztöndíjával Párizsba utazott ahol Munkácsy Mihály segédje lett, miközben megismerkedett a stílusújító törekvésekkel is. Két évig Munkácsy műveinek másolásából élt. 1892-ben Neuilly-be költözött, itt mutatkozott be először önálló kiállítással a párizsi osztrák–magyar követség épületében. 1902-ben tért haza, Kaposváron telepedett le. Többször rendezett önálló kiállítást Budapesten. 1895-ben egy magánlakásban 30 művet állít ki. 1900-ban a Royal Szállóban 203 művet, 1902-ben a Mercur Palotában 328 művet, 1906-ban a Könyves Kálmán Műkiadónál 318 művet mutatott be. Ez utóbbinál köszöntött be nála a siker.
"…Érniük kell a dolgoknak, hogy érthetőbbek legyenek. Vagy még helyesebben, a dolgok várnak, míg az emberek megértése hozzájuk fejlődik" – írta a 160 éve született Rippl-Rónai József festő, grafikus, iparművész, a posztimpresszionizmus legkiemelkedőbb magyar képviselője. Fülep Lajos szerint: "Rippl volt az egyetlen, aki friss, eleven vért hozott a magyar piktúrába, s idehaza ő egy személyben minden volt, ő volt a magyar piktúrának Cézanne-ja, Gauguin-ja még az is, amit jobb értelemben vett impresszionizmusnak lehet nevezni, még Vuillard, Bonnard stb. is. Ő egymaga volt a reakció az akadémiával és Nagybányával szemben, ő maga jelentette nálunk azt az arisztokratikus mozgalmat, amely a naturalizmus hűhója mellett csendben a legnagyobb meglepetéseket készítette elő. " 1861. május 23-án született Kaposváron Rippl-Rónai József hét gyermek közül legidősebb volt a családban. Szülei "igazi kenyérkereső életre" szántak. Gyógyszerészoklevelet szerzett, de hamarosan Zichy Ödön gróf gyermekeinek házitanítója lett.Jozsef Rippl Ronai
Itt forrt ki saját stílusa, az 1889-es Nő fehérpettyes ruhában már az önálló művészt dicséri. Barátságba került Maillollal, a kiváló szobrásszal, akiről később nagyszerű portrét is festett. Megszülettek ifjúkori főművei: az Ágyban fekvő nő és az Öreganyám. Utóbbit 1894-ben állították ki és felkeltette a posztimpresszionista, de formanyelvében már a szecessziót beharangozó Nabis csoport érdeklődését. Soraikba hívták Rippl-Rónait, akinek ekkori munkái a "Próféták" alkotásainak szerves részét képezik. "Itt, Neuillyben festettem 'fekete' képeim sorozatát. Nem mintha feketének láttam volna a dolgokat, hanem mert a feketéből kiindulva akartam azokat megfesteni. Az a meggyőződés támogatott ebben, hogy az ily festésnek éppúgy jogosultsága van, mint a lila, kék vagy más színből kiinduló s abban megoldott festésnek. A fekete és szürke szín akkor nagyon érdekelt, s izgatott a kérdés, hogy mit és hogyan lehet velök művészileg megoldani. Szóval e két színnel igyekeztem a motívumaimat interpretálni.
Az 1906-os Könyves Kálmán cégnél rendezett kiállításának már nagy sikere volt. Ez időtől többnyire Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Ezt a korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról "kukoricás"-nak nevezte el. A kornak fő műve az Apám én Piacsek bácsi vörösbor mellett (Magyar Nemzeti Galéria). 1912-ben készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban a I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárban tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múzeum mutatta be. A háború után alkotta nagy erejű íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc stb. ), 1926-ban a Uffizibe került Önarcképe. Emlékezései 1911-ben és 1957-ben jelentek meg.