Petőfi Sándor Itt Van Az Ősz Itt Van Újra
Sunday, 05-May-24 08:29:11 UTCJöjjön Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra Koncz Zsuzsa előadásában. Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. A teljes verset ITT olvashatod. Hallgassuk meg Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra versét Koncz Zsuzsa előadásában. Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Petőfi Sándor Itt Van Az Ősz Itt Van Újra Ujra Itt Van
Szeretnénk mindezt a maga valóságában bemutatni az egész világnak. Ez az a munka, ami sohasem érhet véget, ez az a munka, amit nem lehet befejezni, csak abbahagyni, ha eljön az ideje. Az örökség ekkor az új nemzedék kezébe kerül. Akárcsak ősszel az öreg fákról lehulló levelek a gazdag termőföldre. Mert ez a "lágy nesz" nem az elmúlás. Körbe érünk. És ennek így kell lennie. Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik.
Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet. Kányádi Sándor: Valami készül Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy csősz ül: Nézd csak a tájat, de szépen őszül. Kosztolányi Dezső Őszi reggeli Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a brilliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem.