Márai Sándor Halotti Beszéd Verselemzés
Thursday, 16-May-24 16:19:39 UTCEmlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. / Össze tudod még rakni a Margitszigetet? A ma 120 éve született Márai Sándor emlékére Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat. A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat. Márai Sándor: Halotti beszéd | Mandiner. Nyelvünk is foszlik, szakadoz, és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" – már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt, És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek Toldi-t olvasol, és azt feleli: oké. A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: "A halál gyötrelmei körülvettek engemet! …" Az ohiói bányában megbicsaklik kezed, A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet. A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Márai Sándor: Halotti Beszéd | Mandiner
Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - Mert ez maradt. Márai sándor halotti beszéd elemzése. Zsugorin még számbaveheted A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk Íme, por és hamu vagyunk ________________________________________ /Possilipo, 1951. Nyár. /Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? " Az nem lehet, hogy annyi szív... " Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz?... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: " Testvért testvér elad... " Egy hang aléltan közbeszól: " Ne szóljon ajakad... " S egy másik nyög: " Nehogy ki távol sír e nemzeten... " Még egy hörög: " Megutálni is kénytelen legyen. Márai sándor halotti beszéd elemzés. " Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? Vagy: " Rosszabb voltam mint e z e k?... "