Aradi Vértanúk Kivégzése

Wednesday, 15-May-24 18:28:13 UTC

2020. október 7. 09:45 MTI Sokként érte a társadalmat az október 6-iki "igazságtalan, a magyar történelemben példa nélküli megtorlás" - hangoztatta Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke kedden az M1 aktuális csatornán. Hermann Róbert azt mondta, hogy a 171 évvel ezelőtti megtorlás olyan embereket sújtott, mint Batthyány Lajos, aki végig a megegyezésre törekedett, vagy mint az aradi vértanúk, akik a küzdelem reménytelenségét belátva az utolsó napokban letették a fegyvert. A kivégzéssel I. Ferenc József célja az elrettentés volt, de a császár nem érte el a célját, mert az országot nem lehetett "meggyőzni" arról, hogy a küzdelem igazságtalan lett volna - vélekedett. Hozzátette: a kivégzés mindenkit megdöbbentett, mert azt hitték, végül kegyelmet kapnak majd. Sokként érte a magyar társadalmat az aradi vértanúk kivégzése és a megtorlás » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának vezetőjére emlékeznek.

1. Sokként érte a magyar társadalmat az aradi vértanúk kivégzése és a megtorlás » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek
2. Dessewffy Arisztid, a leonidászi hősiességű honvédtábornok | Felvidék.ma

Sokként Érte A Magyar Társadalmat Az Aradi Vértanúk Kivégzése És A Megtorlás » Múlt-Kor Történelmi Magazin » Hírek

Kétszázhúsz esztendővel ezelőtt, 1802. július 2-án született az Abaúj vármegyei Csákányban cserneki és terkeöi Dessewffy Arisztid honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike. A vérbeli huszártiszt az 1849. évi nyári hadjárat idején a turai lovassági ütközetben olyan vitézül küzdött, hogy hadseregparancsnoka, bonyhádi Perczel Mór vezérőrnagy jelentésében tábornoktársa "leonidászi hősiességéről" írt. A magyar, evangélikus, középbirtokos nemesi családból származó Dessewffy Arisztid gimnáziumi tanulmányai elvégzését követően 16 évesen vette fel magára a császár kabátját, és két évtizeden át szolgált a császári-királyi 5. huszárezrednél. Aradi vértanuk kivégzése helyszíne. 1839-ben kviétált mint főszázados, ezután eperjesi birtokán gazdálkodott. 1842-ben vette feleségül unokahúgát, budaméri és rosnyóbányai Újházy Antóniát, de házassága tragikusan végződött: gyermekeik még csecsemőkorukban meghaltak, hitvesét pedig 1847-ben vitte el a tüdőbaj. 1848 őszétől nemzetőr őrnagyként, mint Sáros vármegye kisszebeni járási nemzetőr zászlóaljának parancsnoka működött.

Dessewffy Arisztid, A Leonidászi Hősiességű Honvédtábornok | Felvidék.Ma

1849. október 6. Szerző: Tarján M. Tamás "…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol. " (Ferenc József utasítása Haynau számára) 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg. Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13-án, Világosnál – szimbolikus módon az oroszok előtt – tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. Dessewffy Arisztid, a leonidászi hősiességű honvédtábornok | Felvidék.ma. A május végén lemondott Welden után a "bresciai hiéna" néven emlegetett Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg új főparancsnoka, aki Ferenc József (ur. 1867-1916) utasítása nyomán a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatba kezdett a "rebellió" támogatói ellen.

Részt vett a felső-magyarországi harcokban, ahol dandárparancsnokként állt helyt. Február 1-jén léptették elő ezredessé, s a kápolnai csatától Budavár bevételéig az I. hadtest dandár-, majd hadosztályparancsnokaként tevékenykedett. 1849. április 10. után megkapta a magyar katonai érdemjel 3. osztályát, aztán a nyári hadjáratban annak 2. osztályát. Június 1-jén vezérőrnaggyá lépett elő, és a nyári hadjáratban a IX. hadtest felső-magyarországi harcaiban, majd a Közép-tiszai hadsereg lovassági parancsnokaként verekedett a szabadságharc végéig. Július 5-én magánélete révbe érni látszott, Pesten vette feleségül szinyei Szinyei Merse Emmát. A végnapokban csatlakozott szkárosi Lázár Vilmos ezredes hadoszlopához, s augusztus 19-én Karánsebesnél adta meg magát a császáriaknak. Aradra került, ahol a hadbíróság bűnösnek találta lázadásban és felségárulásban, ezért kötél általi halálra, lefokozásra, továbbá minden ingó és ingatlan vagyona elkobzására ítélte. Báró Julius Jacob von Haynau táborszernagy végül a hadbíróság felterjesztése és egykori ezredtársa, herceg Franz von Liechtenstein altábornagy közbenjárása eredményeként sajátos módon gyakorolt esetében kegyelmet, akasztás helyett lőpor és golyó általi halálra változtatta az ítéletet.