Florence A Tökéletlen Hang Art

Saturday, 04-May-24 06:23:53 UTC

Előzetes-korhatár: 6 éven aluliak számára nem ajánlott Szinkronizált Rendezte: Stephen Frears Forgatókönyv: Nicholas Martin Operatőr: Danny Cohen Zene: Alexandre Desplat Szereplők: Meryl Streep, Hugh Grant, Simon Helberg, Rebecca Ferguson, Josh O'Connor

Florence A Tökéletlen Hang Dvd

Hozzászólások hozzászólás

Florence A Tökéletlen Hong Kong

Ugyanakkor roppant nehéz ennek valódi üzenetén túltennie magát az embernek. Hiszen a Florence szerint nincs semmi kivetnivaló abban, hogy felállva tapsolj a tehetségtelenségnek, ha pénzt kapsz érte, és az az igazi szeretet, ha valakit hamis illúziókban tartasz, és engeded, hogy komplett hülyét csináljon magából tömegek előtt, mert hát... Miért is? Na most kivágom a magas Cét! Borzalmas hang és óriási szív: Florence - A tökéletlen hang. Nagyon nagy kár, hogy Frears nem mert bevállalósabb lenni, hiszen az egész Jenkins jelenségben a legizgalmasabb az, hogy a mai napig nem tudjuk, hogy mennyire volt tisztában képességeinek korlátaival, hogy az olthatatlan szereplési vágy vagy netán a zene iránti földöntúli imádata, valami furcsa önkifejezési szükséglet hajtotta-e a színpadra. Jenkins ellentmondásos nyilatkozatai, életrajzi leírásai alapján bármelyik változat elképzelhető, és persze a felesége vagyonából és fellépéseiből remekül éldegélő Bayfield, vagy a Jenkins halála után nem éppen szépeket nyilatkozó McMoon figurája sem annyira egyértelmű, mint azt Frears szeretné láttatni.

Florence A Tökéletlen Hang Online Magyarul

Florence – A tökéletlen hang (Florence Foster Jenkins); rendező: Stephen Frears; szereplők: Meryl Streep, Hugh Grant, Simon Helberg, Rebecca Ferguson; színes, magyarul beszélő, amerikai-angol vígjáték, 110 perc, 2016; 12 A hamisság harmóniája Meryl Streep énekel, Hugh Grant táncol, a közönség szórakozik. Nem történik semmi baj. Pontosabban nem történik semmi. És valami furcsa okból, egészen megnyugtató nézni ezt a semmit. A király meztelen típusú filmeknél a néző abban bízik, hogy mihamarabb közlik a felséggel a kínos tényt, Florence Foster Jenkins történetét követve azonban azért izgulunk, hogy minél később derüljön ki a nyilvánvaló, és főhősünk minél tovább élhessen a maga gyártotta béke szigetén. Ennek persze az az oka, hogy elképesztően szerethető asszonyról van szó. Az ő ambíciója – nevezetesen, hogy közönség előtt énekeljen – nem a magamutogatás, nem a pénzhajhászás, nem is a hírnévszerzés. Meryl Streep fülsértően rikácsol, mégis imádnivaló. Az ő gyermeki lelke csak arra vágyik, hogy azt csinálja, amibe szerelmes, és abban a tévhitben él, hogy azt jól csinálja.

Ha igazán szigorúak vagyunk, akkor végső soron Stephen Frears filmje is olyan, mint egy vérbeli Jenkins-előadás: hihetetlenül profi körítés igazi mélység nélkül, mely sokszor megmosolyogtat, de igazi célját, a művészet katarzisát el nem érheti.