Karnevál I-Iii.-Hamvas Béla-Könyv-Medio-Magyar Menedék Könyvesház

Tuesday, 14-May-24 03:53:55 UTC

[1] "Hamvas szerint a beavatás a tradicionális kultúrák legfontosabb eljárása: alkímiai tevékenység. Az alkímia csak a kései, elfajult, haszonelvű kultúrákban jelent aranycsinálási technikát: eredetileg olyan módszer volt, amelynek segítségével az ember önmaga silányságából bányássza elő a legbelsejében rejlő aranyat. Nem aranyat csinál, hanem arannyá változtatja a létezést. Ez számunkra nyilván metafora. Ám gondolhatunk a dologról bármit, annyi biztos, hogy így már másként hangzik az egész. Maga Hamvas Béla ezt a törekvést nem tartotta misztikus zagyvaságnak: nagyon is komolyan vette. Hamvas Béla: Karnevál (idézetek). Elő kell hozni magunkból az aranyat. Vagy van tisztességes ember, aki másképp gondolja? Aligha. Legfeljebb más »fogalmi rendszerben« gondolja ugyanezt. " [2] Ami kibillentett egy konvencionális olvasási mechanikából, az leginkább az volt, hogy a regényben az egyik dolog nem következik a másikból, hanem ami az egyik lapon kész tényként van tálalva, az már a következő oldalon szembe van köpve, meg van cáfolva.

Hamvas Béla: Karnevál (Idézetek)

Hamvas mintha EP mogorva és jófej nagybácsija (Hrabal is ilyen, csak másként) lenne, a bölcs öreg, aki csak nevet a fiatalok tüsténkedésén. (Nem mintha Hamvas ne írt volna össze egy rakás könyvet. )**** Igazi főhősünk különben nincs is, a dőlt betűvel szedett "függöny-beszélgetésekben" a névtelen "szerzőnek" (ha egyáltalán ő az) Bormester Mihály meséli el a történteket, és vitatkozik a névtelennel. De Bormester maga nem szerepel se az első, se a hetedik részben. A VI. rész végén olyasmi történik (nem akarok spoilerezni), ami fenekestül felforgatja a dolgokat (nem mintha az előző részek ne forgatták volna föl már addig is), és az ember elgondolkozik, hol is beszélhet Bormester és a névtelen? És hogy kerül akkor papírra a történet? El kell olvasni még hatszor, azt hiszem. Szóval, ne ijedjünk meg a Karneváltól, amellett, hogy a legjobb magyar regény, a legszórakoztatóbb is, amelett, hogy a legszórakoztatóbb, a legmélyebb is (mily mély a sekélység! ), és amúgy sem egy nehéz falat, csak 1500 oldal.

Az ember az imaginációval folytonosan teremti a valóságot, és ha az imagináció romlott, az általa teremtett világ szintén romlott lesz. A regény végén található névmutató előtt fontos megjegyzés áll: a regény összes szereplője imagináció. A három kötetes regény 7 könyvből áll: Az 1. könyv a KÜSZÖB. Ki lépheti át a küszöböt? Elegendő türelemmel és humorérzékkel rendelkezzen ahhoz, hogy az imaginációs műtét idején a lélekjelenlétét ne veszítse el! A 2. könyv a METAMORFÓZIS. Ebben a világ a feje tetejére áll, a küszöbön átlépő főhős, Misike is megszületik, a kórházban el is cserélik... A 3. könyv az ELMÉLYÍTÉS. Misike már megnősül, végigjárja a háború és a családi purgatórium minden poklát és eljut a lélek kiszáradásának a fokára... A 4. könyv a SEPERATIO és MULTIPLICATIO, vagyis az elkülönítés és a megsokszorozás, a földi terek birtokba vételének a könyve. Az 5. könyv az időé. Miután a REDUCTIO és a FIXATIO, a visszavezetés és az egyesülés művelete megtörténik, a főhős embert öl. Ez a VOLOTILISATIO: a lélek égi és alvilági szárnyalásának a könyve.