dr-kruglov.ru

Reményik Sándor Istenes Versek

Thursday, 02-May-24 10:54:38 UTC

De azért mindig az életet hirdette. Emberileg is nagy tett volt az élete: reménytelenül is csillagokkal népesítette be az erdélyi éjszakákat. Ha nem lesz többé iskolánk című verse több mint illusztráció, egy nép élniakarás-vágyának szimbóluma. Ez a Reményik Sándor már a transzszilvanizmus lírai képviselője volt. Számot vetett a kisebbségi létezéssel: mindig lesz, míg lesznek államok, amelyekben jelentős számmal élnek más nemzeti hagyományú népek. Verseiért és szenvedésekben tisztult életéért szerették őt értő kortársai. A formának nála nagyobb mesterei is voltak a magyar lírában, de nem volt senki, aki nála több gondolatot, érzést pendített volna meg Petőfin kívül. S túl a költészeten, magatartást is jelentett Reményik Sándor. Sorsvállaló volt. Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én Kolozsvárt halt meg. Városa mint a magyar nemzet halottját temette az evangélikus templomból. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: "Egy lángot adok, ápold, add tovább. " Pályája Édesapja neves, vagyonos építészmérnök volt.

Reményik Sándor Verse Archívum - Gyerekversek.Hu

Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Reményik Sándor EGY ESZME INDUL 1925 EMMAUS FELÉ Kegyelem Teljes szövegű keresés Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Reményik Sándor: Viszontlátásra | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár

Mint a fikt az atyamadr: Kivetlek. Tanulj meg jobban replni, S jobban becslni meg az rk fszket! " S az Ige alatt meggrnyedt a llek. "Én jót akartam. Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – S az megindult alattam, Mint a horkanó paripa, vadul. Egy tégla nem tetszett a templomfalban, Megmozgattam, – s a templom összedőlt. Én jót akartam" Mikor eljő az ítéletnek napja, A végső nap S a maga jussát minden szív kikapja, Mikor a Bíró rátekint merőn: Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát, Egy hópehely a másik serpenyőn; Lángtengerek közt keskeny tejfolyó, Kárhozat-földjén üdvösség-barázda: Jóakarat – elég lesz ez a szó? … Hirdetés Jöjjön Reményik Sándor leghíresebb versei összeállításunk. Reményik Sándor költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Ez az lom Se msnak, se nekem ne fjjon, Ne hulljon erre senki knnye s hervad szirmhoz mi sem rjen, Mg egy imaknyv Valaki ott lenn meg akar szletni, Neked szttk e sznes porhvelyt: Pici kezeket, pici lbakat; s most hiba, le kell szllanod, rktl fogva te vagy kiszemelve, (5 of 27)2004. 20:38:23 Remnyik Sndor sszes versei Hogy e testet betltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnt a lng. Menj s ne krdezz, ennek meg kell lenni! " S szlt a llek: "n nem akarok menni! n boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vtettem, hogy egedbl kivetsz? Mit vtettem, hogy le kell szllanom, S elhagynom bsan s remnytelen Az angyalokat, testvreimet? Mit vtettem, hogy le kell szllanom, S felltenem a gytr Nessus-inget, A meghasonls rk kntst, A nekem szabott hitvny rongy-ruht? Ki bor vagyok: a Vgtelennek vre, S lng, mely veg all is gig r: Mit vtettem, hogy bezrsz engemet Kehelybe, amely megrozsdsodik, S ampolnba, mely romland cserp?! " s szlt az Isten szigorn: "Elg! A trvny ellen nincsen lzads! Ha millik mentek panasztalan, Taln te lgy kivtel?