Iii. Tanulási Problémák, Nehézségek | Tanulók És Tanulócsoportok Megismerése - Kiemelt Figyelmet Igénylő Tanulók

Wednesday, 15-May-24 07:22:20 UTC

Amennyiben a gyermek a bölcsődei, óvodai közösségbe nem tud beilleszkedni, vagy a társadalmi és együttélési szabályokat folyamatosan megszegi, rendszeresen és akarattal fájdalmat okoz másoknak, illetve nem az életkorának megfelelően viselkedik, akkor szakember segítségét kell kérni. Milyen segítségre lehet szükség? A beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség megállapítására, ellátása módjának, formájának és helyének, valamint a fejlesztendő területeknek a meghatározására a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága jogosult. A gyermek intézménye a szakvéleményben foglaltak alapján köteles megszervezni a fejlesztő foglalkoztatást, ami vagy a nevelési tanácsadás, vagy az óvodai nevelés keretében valósítható meg. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az óvoda nem rendelkezik megfelelő végzettségű szakemberrel, abban az esetben a pedagógiai szakszolgálat szakemberei látják el a gyermek fejlesztését. Beilleszkedési és magatartási nehézség esetén a gyermekpszichológus a hatékony kezelés és megoldás érdekében önökkel közösen tárja fel a probléma mögött húzódó okokat, és segít a változtatásban.

A hallgató képes legyen a különleges bánásmódot igénylő tanulók azonosítására, ismerje a tanulási nehézséggel küzdő tanulók képességeinek sajátosságait, teljesítményelmaradásuk okait. Értse a szakértői bizottságok által kiállított szakvélemények rá vonatkozó tartalmát. Képes legyen az általa tanított tantárgy módszertanában érvényesíteni a differenciálás lehetőségeit, pedagógiai eszközeit, segítse a fejlesztés célját. Képes legyen a gyermeket ellátó fejlesztő pedagógussal való együttműködésre.

Tanulási nehézség – Jó, ha papírja van? - Anyapara Kihagyás A többségnek bizonyára semmit nem mond a BTM betűszó. Van aki szégyenként gondol rá, és van, aki helyén tudja kezelni az ún. beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség titulust, melyet a járási szintű pedagógiai szakszolgálat (vagyis a nevtan) akaszt gyermekeink nyakába. Salát Janka tanácsadó pszichológus írása. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek az iskolában heti 1-2 óra fejlesztésre jogosult, és bizonyos tantárgyakból könnyítést kap (pl. többletidő, eszközhasználat, szóbeli számonkérés stb. ). A "papíros" gyerekek Döntő többségük tanulási nehézség miatt kapja e megtisztelő címet, amit sokan hajlamosak azzal azonosítani, hogy a gyerek buta. Ez óriási tévedés! Munkám során csodálatos fiatalokkal hoz össze a Sors, átlagon felüli IQ-val (én mérem, úgyhogy tudom), kiemelkedő tehetséggel, akik mégis vért izzadnak az iskolában. Ez azért felvet kérdéseket az oktatási rendszerrel kapcsolatban, de ezt most hagyjuk… Tanulás szempontjából nehézséget jelent, ha szórt a gyerek IQ-profilja, vagyis valamiben kiemelkedő, másból pedig önmagához képest gyengébb (tökéletes recept, ha szorongó, kisebbségi komplexussal küzdő, alulmotivált gyereket akarsz kapni) Tipikus példa a logikusan gondolkodó, ám lassú munkatempójú gyerek, aki a suliban egyszerűen nem kap elég időt arra, hogy intelligenciáját megcsillogtassa.

Ha a gyermek az intézményben viselkedik "másképp", akkor a problémát természetesen ott kell orvosolni. A gyermekek ebben az életkorban egy-egy helyzet megoldását csak az adott szituációban képesek megérteni, ezért a büntetésnek, avagy a helyes viselkedés megerősítésének csak "ott és akkor" van értelme. (fotó: Shutterstock)

Mit jelent a BTMN-es kifejezés? A beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel ( BTMN) küzdő gyermekek az életkorukhoz viszonyítottan jelentősen alulteljesítenek, társas kapcsolati problémákkal, tanulási és magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, mind a közösségbe való beilleszkedésük, mind személyiségfejlődésük nehezített. Mit tapasztalunk szülőként? A tanulási nehézség előjelei – egy-egy részképesség-gyengeség formájában – már óvodáskorban is megmutatkoznak. Mivel ezek az életkor előrehaladtával sem rendeződnek, alapját képezhetik az iskolai tanulási nehézségeknek, esetleg zavaroknak. Amennyiben önök és/vagy az óvodapedagógus a rizikótényezőket, a lemaradást időben észlelik, akkor az még iskolába lépés előtt nagy eséllyel korrigálható. Figyelmeztető jel lehet, ha: a gyermeknek rendezetlen, bizonytalan a mozgása, a dominanciája kialakulatlan (pl. : jobbkéz- balkéz, jobboldaliság-baloldaliság), nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat (még akkor sem, ha bemutatják neki), figyelmetlen, rossz a ceruzafogása, rajzai kuszák, rendezetlenek, esetleg a rajzolást el is utasítja, beszédértési- és kifejezésbeli problémái vannak.

Igaz, ezeket nem vastagon szedjük, no de akkor is. Beilleszkedési és magatartási nehézég miatt általában akkor kapunk vizsgálati kérelmet az iskolától, ha az úgy ítéli meg, hogy a szülő nem törődik gyermeke érzelmi életével, holott pszichés megsegítésre lenne szüksége. Vagy, ha a suli nem bírja tolerálni a kölyök magaviseletét, de a szülővel sem tudnak zöldágra vergődni. Gondolom, abban bíznak, mi, pszichológusok majd átneveljük a szülőt, megjavítjuk a kölyköt. Ehelyett mi ráírjuk a papírra, hogy heti 1 óra iskolapszichológiai ellátás javasolt. A BTM vizsgálat két részből áll: 2-3 óráig pszichológus, majd 2-3 óráig gyógypedagógus vizsgálja a gyereket, és nyilván mind a kettő beszél a szülővel. A pszichológus anamnézist vesz fel, IQ-t mér, végez valami hevenyészett érzelmi diagnosztikát (rajztesztek, kérdőívek, beszélgetés), a gyógypedagógus pedig a részképességeket (írás, olvasás, számolás, mozgás, beszédészlelés) nézi. A két szakember aztán értekezik, de szinte sosem mondjuk, hogy márpedig ez a gyerek tök oké, ha az iskola, meg a szülő (akik egy hangyabokányit jobban ismerik őt) azt állítják, hogy nem oké.