Isten Veled Hazánk

Wednesday, 01-May-24 21:06:56 UTC

Orbán Viktor miniszterelnök Ritter Imrével, a magyarországi németek országgyűlési képviselőjével megkoszorúzta a magyarországi németek elhurcolásának emléktábláját a budaörsi vasútállomáson Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher Englenderné Hock Ibolya, a Nemzeti ünnepek és emléknapok Facebook-oldalon közzétett videóban azt mondta, hogy 2013 óta január 19-én a központi állami megemlékezést németek lakta településeken tartják, idén azonban a járványhelyzet miatt az eseményt későbbi időpontra tették. Az elnök az önkormányzat és Ritter Imre nemzetiségi képviselő nevében ezért a videóval emlékezett a kitelepítésre. Isten veled hazánk. Englenderné Hock Ibolya felidézte, hogy az első, mozdonyhoz csatlakoztatott marhavagonok, oldalukon az Isten veled, édes hazánk felirattal 1946. január 19-én szállították az ismeretlenbe a megalázott, kisemmizett, házaiktól megfosztott embereket. Úgy fogalmazott: az évszázadokkal korábban választott hazájuk, amelyhez minden csalódásuk ellenére a végsőkig hűek maradtak, cserbenhagyta őket.

1. Isten veled hazánk a mi
2. Isten veled hazánk a tu
3. Isten veled hazánk a z
4. Isten veled hazánk a 1
5. Isten veled hazánk

Isten Veled Hazánk A Mi

Unger Tamás úgy fogalmazott, a magyarországi németek nem voltak mások, csak ártatlan elszenvedői a második világháború győztes és vesztes hatalmai politikai játszmáinak, a jogelméletek által mereven elutasított, ellenben a valóságban annál szélesebb körben alkalmazott egyik legszégyenteljesebb történelmi felfogás, az 1945-ös potsdami konferencián és a közismert Benes dekrétumokban lefektetett kollektív bűnösség elvének áldozatai. Ártatlan áldozatai egy törvénytelen alapelvnek, egy jogtalan elégtételi hadjáratnak. Isten veled, édes hazánk! - Nemzeti.net. A kollektív bűnösség elve tette lehetővé, hogy nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban, és Csehországban is az ott maradt német lakosság vagy annak egy részének kitelepítése valóra váljon. Az alpolgármester emlékeztetett, hazánkban a kitelepítéssel kapcsolatban nem volt egységes konszenzus a koalíciós pártok között és az Ideiglenes Nemzeti Kormányban sem. A többség végül – szovjet nyomásra – támogatta a németek tömeges kitelepítését. A döntésben szerepet játszottak a földosztással összefüggő telepítési igények, valamint az is, hogy Csehszlovákia helyet sürgetett a Felvidékről áttelepítendő magyaroknak.

Isten Veled Hazánk A Tu

A pest-budai németek szerepére idézzük még fel Haynau táborszernagy hirdetményét, amelyet a főváros elfoglalása után adott ki: "Bennetek, kevesek kivételével, keserűen csalatkoztunk, azért békés érzelmeitek nyilvánításainak feltétlen hitelt nem adhatunk. Isten veled, hazánk!. Ti, nyelvre és szokásokra nézve nagy részben németek, ismét részt vettetek azon törekvésben, mellyel egy istentelen szájhős egy magyar köztársaság ábrándos épületén munkált. " Patriotizmusukat a következő generációk is megörökölték, ahogyan egy cipszer származású evangélikus lelkész feljegyezte: "A szellem azonban a szülői házban is lelkesen magyar volt, s ha édes atyánk este az asztalnál az akkori szokás szerint az 1848/49-es élményeiről és küzdelmeiről beszélt és sebhelyére is rámutatott, több mint egyszer a lelkünkre kötötte: Gyermekeim, mi Zipser németek vagyunk, de ha tudnám, hogy csak egyetlen idegszál is van bennetek, amely nem a magyar hazával érez, azt rögtön kitépném a testetekből. " Épp ezért a világháború után a kommunistáknak óriási veszélyt jelentett a hazai német közösség magatartása, összetartó ereje, vallásossága.

Isten Veled Hazánk A Z

Munka viszont annál több. És ők dolgoztak is, de ennek ellenére évtizedekkel később, mikor már kevésbé volt feszült a helyzet, igen nagy számban költöztek vissza Magyarországra. A hazájukba, és ennek köszönhető, hogy a végül is a ki nem telepítettekkel együtt, akik megúszták az elhurcolást, vagy azok leszármazottaikkal összefogva, az egykori sváb településeken újra útjának indult a német hagyományőrzés és kulturális élet. "Isten Veled, édes hazánk!" - a magyarországi németek elűzetésére emlékeztek | Unger Tamás honlapja. Mert a "dunai svábok", ahogy ők hívják magukat, gondolkodása, kultúrája csak itt értelmezhető és élhető meg valóságosan, a szülőföldjükön. A magyarországi németek himnusza: Sokat elmond azért, mennyiben megmaradt kollektív emlékezetükben az 1946-os kitelepítés, hogy akik maradtak, vagy később visszatértek, és már itt érte őket a rendszerváltás, milyen riadalommal figyelték, mikor 4 évvel később a posztkommunisták (az MSZP) nyerik a választást. Főként természetesen az idősebbek, de ismeretségi körömben is vannak olyanok, akik elmesélték nekem, bizony fontolóra vették, hogy Németországba költöznek, mielőtt lezárják a határokat, mondván "visszajöttek a kommunisták, és kezdik újra".

Isten Veled Hazánk A 1

Bár egy tagság sem jelentett feltétlenül eszmei kötődést, mivel ez volt a hazai németek egyetlen államilag elismert szervezete, ők rendezték például a falunapokat. De skandalum, ha szimpatizált ezekkel az eszmékkel? Akkor már meg is teremtődött a jogalap a kitoloncolásához? Ez már önmagában bűncselekmény? Isten veled hazánk a mi. Ilyenkor hol a "felvilágosult nyugat" és a "népek önrendelkezési joga" és egyéb más, demokrata varázsszó? Sehol. "Kérek valami jó rovarirtót… Svábok ellen" – így uszított például a Ludas Matyi nevű kommunista hecclap, mely aztán hasonló stílusban tudósított a "népbíróságinak" csúfolt, valójában vérbírósági perekről, ahol fizikailag semmisítették meg az akkori magyar intelligencia jelentős részét. Mai napig tartja magát egy legenda, hogy jó, rendben, "nem volt szép" a kitelepítés, de mégsem haltak meg, jobb élet várt rájuk. Ez ebben a formában hazugság. Egyrészt, s ez valóban bizonyítja a magyarországi svábok szeretetét a magyar föld iránt, sokan leugráltak a vonatról, életük kockáztatásával igyekeztek visszaszökni, másrészt ahová vitték őket, ott finoman szólva is idegenkedve fogadták az újonnan jövőket, főleg azt tekintetbe véve, hogy Németország totális romokban hevert, ott minden várt rájuk az első pillanatban, csak mesés élet nem.

Isten Veled Hazánk

A magyar kormány májusban 200-250 ezer németnek a szovjet megszállási övezetbe történő kitelepítéséhez kérte a Szovjetunió jóváhagyását, majd augusztusban Vorosilov marsall 400-450 ezer német kitelepítésének előkészítésére szólította fel a kormányt, amely november elejére 303 ezer nevet tartalmazó részletes kimutatást készített. A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött és 1948. június 15-én ért véget. Eddig az időpontig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítottak, az elmenekültekkel együtt 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma. Magyarországról a Szovjetunióba mintegy 70 ezer - más források szerint 40 ezer németet hurcoltak el, ahol harmaduk elpusztult a munkatáborokban. Isten veled hazánk a bank. Pápán és a szomszédos, németek által is lakott, településeken több mint 2100 fő kitelepítésére került sor, legnagyobb számban Gannáról, Bakonypölöskéről, Nagytevelről és Bakonyjákóról. A németek kitelepítését az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet törölte el, biztosítva a német nemzetiségű lakosságnak az állampolgári jogokat, megszüntetve a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat.

A kommunistáknak óriási veszélyt jelentett a hazai német közösség magatartása, összetartó ereje, vallásossága. Tercsi néni mintegy pótnagymamaként vette körül gyermekkoromat, és így nyomot hagyott felnőtt életemben is. Mintaszerű gyümölcsösében rengeteget garázdálkodtam, s csodáltam munkabírását, pontosságát, segítőkészségét, mély vallásosságát. Ma látom, felnőtt fejjel, hogy egyénisége származásában is gyökerezett, hiszen Klausz Terézia sváb nemzetiségű volt. Évszázadok óta itt élt családja a Pilis vidékén. A háború azonban mindent megváltoztatott. Hitlernek már nem maradt ideje a magyarországi németek áttelepítésére, Sztálinnak a győztes szövetséges hatalmakkal karöltve viszont igen. Tercsi nénit csak azért nem telepítették ki 1946-ban, mert férje nem volt német. Itthon maradt, de testvéreit, rokonait, barátait, 1032 svábot kitelepítettek Pomázról. Nagypapám kísérte orvosként a vagonokba zsuppolt szomorú németeket, akiknek mindenüket elvették. Pest megye területéről hatvanezer, az országból pedig mintegy negyedmillió magyarországi német volt kénytelen elhagyni szülőhelyét.