Django Elszabadul | Hvg.Hu

Thursday, 16-May-24 07:55:19 UTC

Aztán az Aljas nyolcasban Tarantino végre igazán kihasználhatta Morricone képességeit. Nem volt könnyű az olasz zeneszerzőnek, mert a film 90 százaléka végig egyetlen zárt térben játszódik, mégis képes volt hozzá olyan zenét szerezni, ami maximum csak nyomokban emlékeztet a westernes múltjára, és sokkal több elemet tartalmaz a horrorfilmes munkásságából. (Borítókép: Ennio Morricone egy 2012-es koncerten Bolognában. Fotó: Roberto Serra / Iguana Press/Redferns / Getty Images Hungary) Másnap reggel Stephen elmondja Djangonak, hogy Calvin nővére, Lara Lee Candie-Fitzwilly kérte azt, hogy vigyék őt a bányához és öljék meg ott. A bányához vezető úton Django bizonyítja kísérőinek, hogy ő egy fejvadász, megmutatva a nála lévő szórólapot. A kísérői meggyőződve elengedik, és egy revolvert nyújtanak neki, melyet azonnal használva lelövi őket, mielőtt még egy ellopott lóval Candyland felé vágtatna egy dinamittal teli zsákkal. Különböző előadók - Django Unchained Soundtrack (Django elszabadul) (CD). Django az ültetvénynél, Calvin néhány emberével végez, köztük Mr. Stonecipherrel és az összes többi követővel, ezután Broomhilda szabadságpapírjait kiveszi a halott Dr. Schultz zsebéből, és felszabadítja a feleségét egy közeli kabinból.

1. MyMusic » Külföldi » Django elszabadul: megjelent a kétglóbuszos film zenéje
2. Különböző előadók - Django Unchained Soundtrack (Django elszabadul) (CD)

Mymusic » Külföldi » Django Elszabadul: Megjelent A Kétglóbuszos Film Zenéje

A Kristálytollú madár című giallo horror Dario Argento első rendezése volt, ami egyben az olasz misztikus thriller-horror műfaját is nemzetközileg ismertté tette. Morriconét az 1968-as Rosemary gyermeke ihlette, amikor megírta ezt az egész furcsa, altatódalra hasonlító, mégsem nyugtató hatású dalt, ami a xylofon használata miatt valahogy feszültséget kelt az emberben. MyMusic » Külföldi » Django elszabadul: megjelent a kétglóbuszos film zenéje. Maddalena (1971) Morricone zsenialitását jól jelzi, hogy sokszor képes volt még közepesnek is nehezen nevezhető filmekhez is emlékezetes zenét írni. Ilyen például a Maddalena, amit pár megátalkodott filmőrülten kívül csak nagyon kevesen ismernek. Annál jobban ismerik a filmhez írt zenét, pontosabban a Come Maddalena és a Chi Mai című számokat. Főleg az utóbbi kelt önálló életre az évtizedek során, 1981-ben például A Profi című Jean-Paul Belmondo-filmben volt hallható, de később több BBC-produkcióban is használták, amelynek köszönhetően a Chi Mai egészen a második helyig jutott 1981-ben a brit kislemezlistán. Nem rossz teljesítmény egy tök ismeretlen film zenéjétől.

KÜLÖNbÖZő ElőadÓK - Django Unchained Soundtrack (Django Elszabadul) (Cd)

De ebbe most ne menjünk bele. ) A Lincoln a 26. közös munkájuk, Spielberg pont azt kapja a komponistától, amit akar, és pont azt akarja, amit kap. Én meg csak azt kapom, amire számítok, és az sajnos egyre kevesebb – Williams az utolsó igazán jó zenéit a rendező 2000-es évek eleji filmjeihez írta (A. I., Különvélemény). De meg kell hagyni: nagyon összeillő párosról van szó. Spielberg az a direktor, aki mindig biztosra megy, hogy a néző tudja, mit kell éreznie, Williams pedig az a zeneszerző, aki mindig időben belép, hogy húzasson vagy 30 hegedűt, ha a képekből és a színészi játékból mégsem esne le neki. Namost, a Lincoln egy viszonylag visszafogott film Spielberhez képest, főleg, ha az utóbbi éveket nézzük (Hadak útján, uram irgalmazz) – nem mintha nem lenne giccses, több helyen is igencsak az, de inkább a "száraz" jelző írja körül a legjobban. Vagyis írná, ha nem lenne a zene. Williams ugyan ezúttal ritkán vonja be a teljes zenekart (azért meg-megteszi: az iszonyú pátoszos-patriotikus The People's House, vagy az Equality Under the Law, aminek már a címéről is tudod, hogy ríkatni akar), inkább sok-sok zongorára és még inkább, fúvósra támaszkodik, de tökmindegy, mert a rossz pillanatban egyetlen halk hangszer is elronthat mindent.

Rómából csak a koncertek kedvéért mozdult ki, sosem tanult meg angolul, 78 éves koráig Hollywoodban sem járt. Hiába tudott ebben a műfajban is nagyot alkotni Morricone, végül a Szépség és a szörny zenéje vitte el az Oscart 1992-ben. Maléna (2000) Pár évvel később ismét Oscar közelébe került, akkor a Maléna című olasz-amerikai romantikus dráma miatt. Itt Morriconénak Szicília jellegzetes hangzását kellett visszaadnia a világháború alatt úgy, hogy a filmben a fókusz végig Monica Belluccin és a szépségén van. Ebben az évben egészen brutális volt a legjobb filmzenéért járó Oscar mezőnye, mert Morricone mellett jelölve volt egy másik legenda, John Williams (A hazafi) és Hans Zimmer (Gladiátor) is, de végül a Tigris és sárkány zeneszerzője vihette haza a díjat. Sorstalanság (2005) Ez inkább csak érdekesség, hiszen a Sorstalanság annak idején nagyon sok kritikát kapott azért, mert egy ennyire sötét, komoly témához egész egyszerűen nem illett Morricone lágy, már-már pozitív hangulatú zenéje. Aljas nyolcas (2015) Egyesek szerint Tarantino leggyengébb filmje, mások szerint az egyik legjobb.