Ne Érints Meg
Thursday, 16-May-24 19:39:41 UTCAdina Pintilie: Ne érints meg! Az Arany Medve-nyertes Ne érints meg! perzselő kíváncsisággal vizsgálja az emberi intimitás kérdéseit, miközben fájóan mélyre hatol. S bár nem a legegyszerűbben befogadható mozik sorát erősíti, minden perce megéri: olyan utazásra hív ugyanis, amilyenre kevés film. Adina Pintilie egész estés bemutatkozó moziját nem mindenki fogja szeretni. Sőt. Tavaly a Berlinálén tartott sajtóvetítésről gyors tempóban szivárogtak el a jelenlévők még bőven a játékidő első felében. Lett is belőle kisebb botrány, amikor a Ne érints meg! végül bezsebelte a legjobb első filmnek járó díjat, valamint az Arany Medvét is. Pedig a győzelem teljesen jogos volt: a Ne érints meg! precízen megkomponált, bátor mozi, ami egy fájdalmas, ugyanakkor roppant fontos szembenézésre sarkallja a nézőt. A film középpontjában a középkorú Laura áll, akinek komoly problémát okoz az intimitás megélése olyan hétköznapi szinteken is, mint más emberek érintésének a befogadása. A nyitójelenetben Laura ágyában egy férfi escort maszturbál, amit Laura csak távolról szemlél.
Ne Érints Meg Ryan
Ennek ellenére Adina Pintilie határozottan állítja, hogy a filmje nem dokumentumfilm, még úgy sem, hogy rajta és a főszereplőkön kívül mások is magukat alakítják, saját munkájukkal jelennek meg, így például a terapeuták. Számokban IMDb: 6, 2 Rotten Tomatoes: 50% Metacritic: 65 Index: 4/10 A Ne érints meg! tehát egy önismereti utazás is a szereplők számára, melynek végén eljutnak arra a felismerésre, hogy az intimitás megélésének ezer különböző módja van. Van, akire az hat felszabadítóan, ha múltjában kutatva felfedez és kibogoz néhány elvarratlan szálat, megoldatlan emberi viszonyt. Másoknak extrém tapasztalatokra, komfortzónájukból való kilépésre lehet szüksége, megint másoknak pedig egy olyan elfogadó és szeretetteljes személyre, mint amilyen Christian felesége. A probléma csak az, hogy miközben a szereplők egyre inkább felszabadulnak, tehát végső soron egyre jobban érzik magukat, a néző egyre jobban szenved. És ezt a kellemetlen érzést nem magyarázza meg önmagában csak az, hogy a Ne érints meg!
Megint elment a nap, ahogy mindig szokott, Nem túl sok van már, amit még itthagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad, Engedd, hogy a dolgok, most nélkülünk változzanak. Egy felhőn ülünk, fenn a város fölött, Távolról néztük, ahogy átöltözött. Indulhatunk, itt már tudjuk milyen, Rád bízom merre, ne ez a bolygó legyen. Érints meg mégegyszer, lassan, úgy alszom el, Legyen függöny mögött a világ. Érints meg mégegyszer, lassan, érzékenyen, És kívánj jó éjszakát. Ki mondja meg, vajon meddig lehet, Hogy mindennap, mindenhol erős legyek. A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok, Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok. Elment a nap, ahogy mindig szokott. Engedd, hogy a dolgok, most nélkülünk változzanak.
Ne Érints Meg De
Ruhátlanul érkezünk. Ártatlanul, tisztán. Így látjuk kisbabánkat, akit boldog örömmel fürdetünk, pelenkázunk és etetünk… Az öröm és a szeretet kifejezése, amikor végigpusziljuk kisfiunk vagy kislányunk gömbölyded testtájait. Ő is évezi ezt – az érintés kölcsönös öröme jelenik meg a pici babában és a szülőben egyaránt… Ahogy nő a gyermek és felfedezi, birtokba veszi a világot, egyre nagyobb szerepet kap a beszéd és a látás, s az érintés szerepe is átalakul… Mire gyermekünk eléri a kétéves kort, már érezzük, hogy intim zónái vannak, amelyekhez csak okkal nyúlunk hozzá. Két-három éves korban fürdéskor a kislányok már maguk mossák meg intim testrészeiket, és ehhez ragaszkodnak is. (A fiúk később érnek. ) … A szemérem érzése hétéves korra egészen biztosan kialakul… A legtöbb családban az eddig leírt "érintési kódex" – bár családonként lehetnek eltérések – normális módon kialakul, és a gyermek igényeit figyelembe véve formálódik. Az általam vizsgált óvodáskorú gyermekek (szinte kizárólag kislányok) azonban olyan élményeket éltek át, amelyet a szexuális abúzus fogalmával írunk le, és amely magában foglalja a gyermek intim zónájának különböző módokon történő megérintését – sok esetben a férfi elkövető nemi szervével való érintkezést.
Mire viszont elindulna valami, jön egy kamerába beszélős, köldöknézős jelenet. A forgatókönyv nélkül készült film a látottak szerint segített alanyának – a nézőknek viszont semmit nem ad, hiszen gyakorlatilag lefilmezett gyógykezelések sorozatából áll. Pintilie nem értelmez és művészileg sem tesz hozzá semmit a látottakhoz. A legrosszabb, amikor monitorja mögül kibújva a rendező is megjelenik a vásznon: szégyellősen bevallja, hogy nem is olyan könnyű kamera előtt állni, mert meztelennek érzi magát. Forgalmazza a Vertigo Média
Ne Érints Meg La
Az, hogy ami történt, titok, abból a helyzetből is érzi, ahogyan az érintkezés megtörtént (elvonulnak vele egy külön szobába, az esemény alatt nincs jelen sem a másik szülő, sem más családtag, az ajtót becsukják, lehúzzák a redőnyt, stb. ) Sokszor az elkövető meg is kéri, hogy ne beszéljen arról, ami történt, mert: "Kislányom, ez a mi titkunk! ". A legfőbb visszatartó erő, hogy a gyermek mégis beszámoljon a történtekről a másik szülőnek, a szégyen érzése. A gyermek saját magát érzi beszennyezettnek – úgy éli meg, mintha ő tett volna "valami rosszat". Saját magát hibáztatja a történtekért!. …Az elkövető személyiségében általában nem találunk olyan patológiát, amely arra mutatna, hogy ő egyszer (vagy többször) kicsiny gyermekével ilyet tesz. Úgy képzelhetjük el, mint akinél – a gyermek szeretetteljes közeledésére – a "gátlás-kapcsoló" nem kapcsolódik be. A gyermek testét szexuális ingerként "használja" és így reagál rá. Annyiban nagyon is intelligens, hogy tettét "becsomagolja", játék- és szeretet-megnyilvánulásként "adja el" gyermekének – így az nem sír, nem tiltakozik, részt vesz az apafigura által felkínált játékban.
– Tudom, hogy a koromhoz képest lenyűgöző példány. " #5 " – És te hány éves vagy? – Jövőre leszek tizenegy. Vigyorgok. – Szóval tízéves vagy. A karját keresztbe fonja, elkomorul. – Két év múlva tizenkettő leszek. Azt hiszem, máris nagyon szeretem ezt a kölyköt. " #6 " Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. " #7 " Lehámozza magáról az inget, és nekem fogalmam sincs, hova nézzek. (…) – Nem kell másfele nézned – mondja. " #8 " Kifogytam a szavakból. A zsebem tele van betűkkel, amiket nem tudok összerakni, és olyan kétségbeesetten akarok mondani valamit, hogy inkább semmit sem mondok. " #9 " Még mindig olyan szokatlanul kék a szeme, amilyet még sosem láttam. Sötét, mély és szemvedélybe merülő. Rejtély volt számomra, milyen lehet a világot ilyen szép lencsén át nézni. Azon gondolkodtam, vajon az eltérő szemszín azt jelenti -e, húgy az emberek másként látják a világot.