Darázsfészekbe Nyúltak Nagy Imre Sírjának Kutatói » Múlt-Kor Történelmi Magazin » Hírek
Wednesday, 15-May-24 18:42:55 UTCHatvankét éve, 1958. június 16-án végezték ki az 1956-os forradalom és szabadságharc után törvénysértő perben halálra ítélt Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót. A mártírokat, az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt. Az 1996. évi LVI. törvény rendelkezett Nagy Imre és mártírtársai emlékének törvénybe iktatásáról. A forradalom bukása után tisztségéről lemondani nem hajlandó, az egyezkedést elutasító Nagy Imrét és vádlott-társait 1958. február 6-án a nyilvánosság teljes kizárásával állították bíróság elé. A vád a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés, ellenséges politikai csoportosulás volt.
Nagy Imre Exhumálása Construction
1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: az MSZMP KB történelmi albizottsága a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek... 1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés". Pozsgay nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le. Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, kátránypapírba csomagolva találták meg. A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott. Június 8-án megállapodás született, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt.
Nagy Imre Exhumálása New
Pozsgay nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le. Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, kátránypapírba csomagolva találták meg. A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott. Június 8-án megállapodás született arról, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt. 1989. június 16-án a nemzeti gyász és megemlékezés napján, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, a szónokok - Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor - Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek.
Ez utóbbi gyakorlatilag a parasztság állami kirablásának irányítását jelenti. Ebbéli tevékenységében annyira sikeres, hogy újra a PB tagja lesz, 1952 novemberétől miniszterelnök-helyettessé és begyűjtési miniszterré is kinevezik. A "közismert humanista Lavrentyis Berija javaslatára" (az ismert tömeggyilkosok leggonosszabbikának parancsára), annak protezsáltjaként lesz miniszterelnök 1953-ban. Két évnyi, a kizárólagos hatalomért folytatott, a kommunista pártokban szokásos frakcióharcok után 1955-ben megbukik. Hatalma idején, ha enyhített is a terroron, azt annak értelmetlensége miatt tette, azért, mert az nem segített a gazdasági célok elérésében és nem azért, mert erkölcsi kifogásai voltak. Sorsának 1956-os és azutáni alakulása mindenki számára ismert. Politikai megbízatásainak ideje alatt Magyarországon emberek ezreit kínozták halálra, gyilkolták meg, emberek tízezreit kínozták meg ép ésszel elképzelhetetlen eszközökkel, milliókat raboltak ki és tettek tönkre. Ellenségeiket, áldozataikat rendszeresen családjukkal együtt taszították nyomorba, kínozták meg, rabolták ki.