Ii Selim Oszman Sultan

Thursday, 09-May-24 18:45:55 UTC

II. Szelim (oszmán-török nyelven: سليم ثانى Selīm-i sānī; ragadványnevén Iszákos Szelim, Törökországban Sarı Selim, azaz Sárga Szelim; Isztambul, 1524. május 28. – Isztambul, 1574. december 12. Ii Szelim Oszmán Szultán. /15. ) oszmán szultán és kalifa 1566-tól haláláig. I. Szulejmán és Hürrem fia. A szultáni cím megszerzéséért rengeteget harcolt testvérével, Bajazid herceggel, de apjuk nem Bajazidot támogatta, hanem őt, így foglalhatta el a trónt. Szelim uralkodása még sikeresnek mondható Szokoli Mehmed nagyvezírnek köszönhetően; csak fia, Murád szultán idején kezdődött meg az Oszmán Birodalom több évszázadon át tartó hanyatlása.

Ii. Szelim Oszmán Szultán – Wikipédia

Mahmudot, az Oszmán család egyetlen túlélőjét emelte fel a trónra. [ forrás? ] Jegyzetek [ szerkesztés] m v sz Oszmán szultánok és kalifák A birodalom születése (1281–1389) I. Oszmán · Orhán · I. Murád A birodalom megszilárdítása (1389–1520) I. Bajazid · I. Mehmed · II. Murád · II. Szelim A birodalom fénykora (1520–1687) I. Szulejmán · II. Szelim · III. Murád · III. Mehmed · I. Ahmed · I. Musztafa · II. Oszmán · IV. Murád · Ibrahim · IV. Mehmed A birodalom hanyatlása (1687–1924) II. Ahmed · II. Musztafa · III. Mahmud · III. Oszmán · III. Musztafa · I. Abdul-Hamid · III. II. Szelim oszmán szultán – Wikipédia. Szelim · IV. Musztafa · II. Mahmud · I. Abdul-Medzsid · Abdul-Aziz · V. Murád · II. Abdul-Hamid · V. Mehmed · VI. Mehmed · II. Abdul-Medzsid Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 39533215 LCCN: n86034869 ISNI: 0000 0000 8118 6580 GND: 118750917 LIBRIS: 347379 SUDOC: 050162748 NKCS: jx20100906017 BNF: cb135056965 MusicBrainz: 1ab5a8c5-4693-43e4-809d-353990423938

Ii Szelim Oszmán Szultán

[1] A háború 1578 -ban kezdődött el és 1590 -ben fejeződött be. [1] A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását [1], és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577 -ben Grúziát is oszmán "védelem" alá helyezte. [3] Az oszmánok 1585 -ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is. [3] Az üzbég kán II. Ii. szelim oszmán szultán wikipedia. Abdullah szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának. [3] Az 1590 -ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a siíta perzsáknak megtiltották, hogy a szunna elvei ellen uszítsanak. [3] Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal. [2] (Szokolli Mehmed már nem élte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta. [3]) [a 3] Háború a spanyolokkal, portugálokkal Murád 1581 -ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom.

About: Ii. Szelim Oszmán Szultán

Uralkodása a birodalom hanyatlásának kezdete. Alig néhány jelentős esemény köthető a nevéhez. 1568-ban aláírta II. Miksa német-római császárral a drinápolyi békét, lezárva ezzel a szülejmáni hódítások időszakát. About: II. Szelim oszmán szultán. Az Oroszországgal kitört háború sikertelen volt, de a két ország között megkötött béke így is az oszmánok számára volt kedvező, ezért ők győzelemként értékelték. 1571-ben pedig a velencei-pápai-spanyol hajóhad Don Juan de Austria vezetésével Lepantónál szétverte a török flottát. A győzelem azonban nem okozott komoly vereséget a Portának, a következő évre a korábbinál is nagyobb hajóhadat tudott kiállítani. Szelim azonban csak a hárem és a bor gyönyöreinek élt. Mindent a nagyvezér, Szokollu Mehmed intézett, akinek nagy erőfeszítésébe került, hogy az államigazgatás működése megmaradjon. Szelim felesége, Nurbána válide szultána szintén keménykezű kormányzónak bizonyult, de az uralkodót ez sem érdekelte. Csak a mulatságoknak élt, és egyes legendák szerint csinos, fiatal fiúk ugyanúgy kerültek be a hárembe, mint nők.

[2] A mozgalom csakhamar már magát a szultánt és trónját fenyegette veszéllyel. [2] A lázadók elfoglalták Vidint, legyőzték a megfékezésükre kiküldött fegyveres csapatokat: erre a megrémült porta alkudozni kezdett a felkelőkkel. [2] Az egyezkedések eredményeként Szelim Pázván Oglut kinevezte vidini pasává. [2] Egyéb jelei a Birodalom bomlásának [ szerkesztés] A török birodalom egyéb részein is fölütötte fejét a lázadás. [2] Dsáfer pasa Aleppóban lázadt fel és függetlennek nyilvánította magát. [2] A mamelukok Egyiptomban kaptak vérszemet, és miután a Konstantinápolyból küldött kormányzót elűzték, mint egyenjogú hadviselő felek kezdtek a portával alkudozni. [2] Napóleon hadjárata [ szerkesztés] A franciaországi eseményekkel, és Bonaparte Napóleon törekvéseivel szemben az oszmán kormány következetesen semleges politikát követett, [2] noha Anglia, Ausztria és Poroszország szüntelen ostromolták a szultánt, hogy csatlakozzék a koalícióhoz. [2] Szelim csak akkor lépett ki a semlegességből, amikor Napóleon egyiptomi expedíciójával ( 1798 – 1799) a török világot maga ellen ingerelte.

(Oszm. Bir. Tört., 112. o. ) ↑ A háremben élő és attól mind jobban függő szultán új nagyvezírjeivel szemben egyre gyanakvóbbá vált. Uralma idején a nagyvezíri hivatal tízszer cserélt gazdát. A nagyvezír átlagos kormányzati ideje 1579 -től kezdve másfél esztendőt sem tett ki. Murád most már csupán írásban érintkezett nagyvezíreivel: rövidre szabott előterjesztések (telhisz) segítségével tájékoztatta magát a főbb várható intézkedésekről. A legfontosabb államügyeket általában a háremben döntötték el, eleinte a kegyencnők, később a szultán édesanyja, valamint a néger főeunuch, valamint más udvaroncok bevonásával. A történetírásban nem véletlenül emlegetik gyakran éppen a Muráddal kezdődő időszakot a nőuralom kezdeteként. A hárem hatalmából fakadó, az alapvetően politikai döntésekben megmutatkozó diszkontinuitás elmélyítette az egész államalakulaton belüli válságot. Ennek ellenére is tévedés lenne az Oszmán Birodalom hanyatlását a tulajdonképpeni strukturális problémák helyett kizárólag vagy legalábbis döntő mértékben Murád és utódai gyengeségének tulajdonítani.