MiÉRt Nem Tudok Szeretni? - PszicholÓGus PszicholÓGus VÁLaszol ÍRta: RÁCz-MÉSzÁRos ÁGnes

Monday, 13-May-24 21:31:10 UTC

Az elmúlt egy év (vagy több) zaklatásai, hazugságai, intrikái, online és bizonyos fórumokon történő bántalmazásai után már kezdtem azt érezni, hogy engem nem lehet szeretni. Volt, hogy féltem színpadra állni. Bár személyesen, a való életben soha nem bántottak és itthon is szeretet fogad a koncertjeimen vagy akár az utcán, de itt valahogy félnek érzelmeket kimutatni az emberek. Nagy volt a kontraszt. El mertem hinni, hogy tényleg adok valamit az embereknek, hogy a dalaimon keresztül kapnak valamit, ami segíti őket a hétköznapokban, tartja bennük a reményt, erősíti a hitet. És végre azt is el mertem hinni, hogy szerethető vagyok, hogy van miért szeretni. Mindenképpen visszatérek majd ide. Fontos számomra, hogy majd egyszer Hanni is lássa, megtapasztalja, magába szívhassa Erdély varázsát, az emberek kedvességét, határtalan szeretetét, a természeti csodák tengerét. Nem tudok szeretni test. Biztosan megint bolondnak fogtok gondolni, de most, ahogy 'csak' írok róla és beugranak emlékképek, elérzékenyültem. Na, abba is hagyom gyorsan, mielőtt elbőgöm magam, aztán annyi lesz a blog, hogy a Tóth már megint bőg… Szóval, mivel ez nem egy szakmai, hanem kifejezettem az anyaságról szóló blog, ezért egy éles váltással térjünk is rá arra a témára, amin már régóta vívódom magamban, hogy meg merjem-e osztani veletek.

• Nem tudok szeretni test

Nem Tudok Szeretni Test

:-))) Most nézem Te szombathelyi vagy? áhh nem is lakunk messze egymástól:))) ne nevettess itt korán reggel:))) Elhiszem, hogy nem vagy randa:) meg lehet azt is unni, mikor mindig a dugás a téma, mintha nem is állna az ember másból, mint két ciciből, meg egy fejből, amin van száj! :S Na én még egy fokkal ennél is rosszabb helyzetben vagyok: nekem még a külsőm sem érdekel senkit! Egyszerűen észre sem veszik a pasik, hogy nőből vagyok, átnéznek rajtam... Pedig esküszöm nem vagyok olyan nagyon randa! Miért érzem azt, hogy engem nem lehet szeretni?. :-) Mégsem akar senki még megdugni sem... Na ez is egy vacak érzés... Sosem voltam olyan ember, aki ölbe tett kézzel vár. Ritkán vagyok itthon, rengeteg helyen megfordulok, rolhatnám. Valahogy leragadnak mindig a külsőn, és nincs tovább. Nem vagyok egy mulya, üresfejű, bamba csaj, mé mindegy, nem fényezni akartam magam, csak leírtam, hogy ami belül van, az senkit nem érdekel... Sajnálom... De én akkor is azt mondom, próbálkozni KELL, mert ha csak ülünk ölbe tett kézzel, nem fog történni semmi.

Ha vannak normális EMBEREK – bőrszíntől és származástól függetlenül, akik itt szeretnének élni, kisebbségben, dolgozva, akkor az jöjjön szerintem. 1000 évig így volt ez a Kárpát-medencében. " Rövid részlet, de nagyjából kivehető a gondolatmenet. Nem válaszoltam még rá. Nem tudom, fogok-e majd. Pedig nem vagyok udvariatlan, csak az ilyet én már unom. Számtalanszor elmondtam, de az "emberszeretet" falát nehéz áttörni észérvekkel. Zeneszöveg.hu. Még történelmi tapasztalatokkal se. Ha válaszolni fogok – és nekidurálom magam –, akkor ilyesmiket fogok írni neki: Tisztelt Uram! Szerintem nem kell ide se muszlim arab, se keresztény arab, se Szíriusz-hívő. Miért kéne szeretnem az akármilyen arabot? Ön szereti? Jó az nekünk, ha itt van? Nekünk, magyaroknak ebből mi hasznunk? Ha meg nincs belőle haszna a magyarságnak, akkor miért kéne engednünk, hogy jöjjön? Miért kéne nekünk, magyaroknak bármit is tennünk azokon kívül, melyekből hasznunk van? Miért kéne bármit is tennünk azokon kívül, melyekhez érdekünk fűződik?