Első Világháború Fegyverei

Monday, 29-Apr-24 02:36:40 UTC

Ugyan azt a detonátort alkalmazta mint a No 2 gránátnál volt, ami egyébként egy átalakított No 1 detonátor. 1915-től 1918-ig gyártották. Mills Bomb Súly: William Mills tervezte és 1915-ben már a brit hadsereg sztenderd gránátjává vált. A gyártás birmingham-i Mills Munition Factory-ban folyt le. 1917-ben tervezett példányai már vízállóak voltak. A dizájn egy belga kapitány, Leon Roland, korábbi gránátján alapult. Sikeresen alkalmazták, bár a Brit média ezek tulajdonságait, az egekbe magasztalta. A második világháborúban is alkalmazták. No 15 A gránátot sikeresen alkalmazták az első világháborúban, főkép közép keleti frontokon. Jó tulajdonsága közé tartozik az is, hogy hatalmas tömegben lehetett gyártani (akár 200 000 darab hetenként). Két típust gyártottak: az 5 illetve a 9 másodperccel késleltettet gránátot. _________________________________________________________________

1. Közelharcfegyverek az első világháborúban – Wikipédia
2. Az I. világháborútól a kétpólusú világ felbomlásáig | Sulinet Tudásbázis

Közelharcfegyverek Az Első Világháborúban – Wikipédia

Az Első Világháború fegyverei, eszközei by Gergely Farkas

Az I. ViláGháBorúTóL A KéTpóLusú ViláG FelbomláSáIg | Sulinet TudáSbáZis

2021. április 27. 12:55 Ligeti Dávid Az első világháború (1914‒1918) minden korábbi fegyveres konfliktusnál nagyobb teret nyitott a vegyészeti eszközök bevetésére. A hadszíntereken olyan új, addig csak kísérleti stádiumban lévő vagy még nem ismert fegyverek jelentek meg, amelyek átalakították a hadviselést, egyben tovább fokozták a háború okozta borzalmakat, minden korábbinál elképzelhetetlenebb poklot zúdítva a katonákra. A harci gázok felhasználását elsődlegesen az 1914-es év háborús hónapjainak elkeserítő tapasztalatai okozták: a frontális támadások az iszonyú véráldozatok árán is zömében eredménytelenek maradtak, ezért a hadviselő felek új eszközöket kerestek. Úton a háborúba A XIX. század második fele a kémia aranykorát hozta, s ez a harcászatra is jelentős hatást gyakorolt. Alfred Nobel 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot, amely minden korábbinál hatékonyabb robbanóanyagot biztosított a haderők számára. 1855-től a Bessemer-konverter révén az addigiaknál jelentősen több és jobb minőségű acélt lehetett előállítani, így a tüzérség potenciálja is a sokszorosára növekedett.

Ferdinand feladata az volt, hogy készítsen egy olyan fegyvert mely átvehetné a Werndl-Holub puska helyét. Ám olyan jól sikerült hogy ez lett az osztrák-magyar hadsereg első szolgálati puskája. 1888 és 1892 között az M1886-os puskákat vissza vitték a gyárakba, hogy átalakítsák azokat, emiatt ma már szinte alig lehet fellelni eredeti dizájnhoz hű példányokat. Mannlicher M1890 Hossz: 1003 mm Súly: 3, 3 kg Ezt az ismétlő tolózáras puskát Ferdinand Mannlicher tervezte, melyet 1891-ben kezdtek el gyártani. Egészen 1896-ig gyártották és ez idő alatt több mint 115 000 darab készült el. Három típus készült belőle: Lovassági, Tengerészeti és a csendőrségi változatok. M90/30 jelölésű fegyvereket az osztrákok használták melybe "S" betűt ütöttek, illetve az M90/31 melyet a magyar hadsereg használt, ezeket "H" betűvel jelöltek. Mannlicher M1895 Hossz: 1172 mm Súly: 3, 8 kg Tár: 5 db Hatótávol ság: 1800 m Ez a fegyver Ferdinand Mannlicher, újabb puskája volt, melynek sokkal radikálisabb szerkezete volt mint elődjeinek.