dr-kruglov.ru

Domokos Pál Peter Pan

Saturday, 11-May-24 12:59:16 UTC

Egyházaskozár, Szárász és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést. Alig három év múlva elvitte az ÁVO, majd a földjét is elvették. Fizikai munkásként, jobbára építkezéseken dolgozott, majd később egy általános iskolában taníthatott. Ezután nyugdíjba vonulásáig ( 1961) Budapesten a József Attila Gimnáziumban, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított. 1991-ben a könyvtára csángó vonatkozású anyagait átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére. Domokos Pál Péter a csángók között, 1929 körül Díjai, elismerései [ szerkesztés] Bethlen Gábor-díj (1986) [1] Széchenyi-díj (1991) – Kimagasló életművéért, nemzeti múltunk kutatásáért. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1991) Magyar Örökség díj /posztumusz/ (2002) Magyar Művészetért díj /posztumusz/ (2006) Művei [ szerkesztés] Domokos Pál Péter sírja a budapesti farkasréti temetőben Cikkei a Csíki Lapok, Csíki Néplap, Ellenzék, Erdély, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Hitel, Keleti Újság, Magyar Kisebbség, Magyar Lapok, Magyar Nép, Pásztortűz, Székelyföld hasábjain, illetve a magyarországi néprajzi és irodalomtörténeti szaklapokban jelentek meg.

Domokos Pál Péter Iskola

Értékelés: 4 szavazatból Domokos Pál Péter az 1930-as években a román hatóságok megtévesztésére magát cserépárusnak álcázva járta a moldvai falvakat, hogy fonográfjával népdalokat gyűjtsön. Lészpeden később úgy emlékeztek: Magyarország királya látogatott hozzájuk álruhában, hogy meglássa, miként élnek a csángók ott, a Beszterce völgyében, s a többi helyeken. A kiváló néprajzkutatóról készült film felidézi a "csángók vándorapostolának" egyre inkább a mesék világába nemesedő alakját. Stáblista:

Domokos Pál Péter Általános Iskola

Szeged. (Studia Uralo-Altaica N. 18. ), 1982. Itäisten suomalais-ugrilaisten kansojen kirjallisuudesta. Helsinki-Porvoo, 1983. A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása. Bp., Akadémiai Kiadó, 1985. Hunfalvy Pál (Paládi-Kovács Attila társszerzővel). Bp., Akadémiai Kiadó, 1986. Die uralischen Sprachen und Literaturen (Hajdú Péter társszerzővel). Bp., Akadémiai Kiadó, (Bibliotheca Uralica 8. ), 1987. Kállay Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990. Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991. Második, átdolgozott kiadás. Bp., Universitas Könyvkiadó, 1998. Barna Ferdinánd. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991. Isztorija udmurtszkoj lityeraturi. Izsevszk, 1993. Formirovanyije lityeratur malih uralszkih narodov. Joskar-Ola, 1993. Négy tanulmány (három ráadással). Bp., (Budapesti Finnugor Füzetek 4. ), 1996. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Bereczki Gábor: A 70 éves Domokos Péter köszöntése (pdf). Európai Utas (folyóirat), 2006.

Domokos Pál Peter Gabriel

Nyomtatott kiads: Budapest: Fekete Sas, 2001 URL: URN:

Domokos Pál Peter Pan

Élete alkonyán is lángolt benne a cselekvés vágya, a nemzetért tenni akarás: "Amit az ember megtanított, annak az értéke ezer irányból megtetézetten kerül vissza őhozzá. […] A becsületes ember célja mi lehetne más, mint küzdeni a családjáért, a közösségéért, a nemzetéért. Ezt soha nem mondani, hanem élni kell! " [8] Huszonhárom évvel ezelőtt, 1992. február 19-én Budapesten hunyt el, 90 éves korában. Felhasznált irodalom: Életutak 1. Az én Erdélyem, Domonkos Pál Péter elmondja életét, Sorozatszerkesztők: Kozák Gyula, Hegedűs B. András, ISBN 963 521 184 8 S. Lengyel László Magyar Patrióták Közössége © 2015. február 13. [1] Az én Erdélyem, p16. [2] A román himnusz [3] Az én Erdélyem, p22-23. [4] Az én Erdélyem, p77. [5] Az én Erdélyem, p26. [6] Az én Erdélyem p110. [7] Az én Erdélyem p111. [8] Az én Erdélyem p116.

Közben eljutott a Szovjetunió akkoriban nehezen látogatható városaiba, így Petrozavodszkba, Sziktivkarba, Joskar-Olába is. Hazatérése után, 1970-től a szegedi JATE Finnugor Tanszékének tudományos munkatársa, 1980-tól az ELTE BTK Finnugor Tanszékének főmunkatársa, 1986-tól professzora. Közben 1973-ban kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori címet szerzett (irodalom- és kultúra tudományok). 1992-től közel egy évtizeden át állt az ELTE Finnugor Tanszék élén. 2006 elején nyugdíjba vonult, 2007-től professor emeritus. A doktori képzésben és a nemzetközi finnugor konferenciákon továbbra is részt vett. Munkássága [ szerkesztés] Kezdő tudományos kutatóként egy ideig etimológiai cikkeket írt, de a nyelvészet helyett hamarosan a finnugor nyelvű népek irodalmával kezdett foglalkozni. Ennek eredményeként az 1970-es években több összefoglaló jellegű munkája jelent meg a Szovjetunióban kisebbségben élő ("keleti") finnugor népek irodalmáról. Az udmurt irodalom története megjelenése idején (1975) nemzetközi viszonylatban is a legrészletesebb udmurt irodalomtörténet volt és a finnugor irodalomtudomány egyik alapvető műve lett.