Garai Gábor Bizalom
Thursday, 16-May-24 17:41:27 UTCVersek és hátrahagyott versek, 1983–1987; Szépirodalmi, Bp., 1989 Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003 Műfordításai [ szerkesztés] Emberi szertartás. Műfordítások; Magvető, Bp., 1960 Vítězslav Nezval: Az éjszaka költeményei (versek, Eörsi Istvánnal, 1966) Szabad-kikötő. Válogatott versfordítások; Magvető, Bp., 1966 Andrej Andrejevics Voznyeszenszkij: Oza (versek, 1967) Hans Magnus Enzensberger: Vallatás éjfélkor (versek, 1968) Andrej Andrejevics Voznyeszenszkij: Tükör-világok (versek, Rab Zsuzsával, 1970) Napkeltenyugta.
Bizalom [Antikvár]
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Garai Gábor Bizalom című versét Sunyovszky Sylvia adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
Garai Gábor: Bizalom - Árak, Akciók, Vásárlás Olcsón - Vatera.Hu
Garai Gábor A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele Élete Született 1929. január 27. Budapest Elhunyt 1987. szeptember 9. (58 évesen) Budapest Sírhely Farkasréti temető Nemzetiség magyar Szülei Marconnay Tibor, Garay Etelka Házastársa László Sarolta (1953-87) Gyermekei Garai Attila Pályafutása Jellemző műfaj(ok) versek, esszék, tanulmányok Első műve Zsúfolt napok (versek, 1956) Kitüntetései Kossuth-díj (1965) József Attila-díj (1959) József Attila-díj (1963) József Attila-díj (1979) SZOT-díj (1973) Irodalmi díjai József Attila-díj (1959, 1963, 1979) Kossuth-díj (1965) SZOT-díj (1973) Radnóti-díj (1981) Garai Gábor (eredeti neve: virtsológi Rupprecht Gábor) ( Budapest, 1929. – Budapest, 1987. ) [1] Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus. Életpályája [ szerkesztés] Az evangélikus felekezetű soproni eredetű nemesi származású virtsológi Rupprecht család sarja. [2] Apja, Marconnay Tibor ( 1896 – 1970) költő, anyja, Garay Etelka voltak.
Főképpen és megátalkodottan a közöny és a halál ellen, mert százszorosan drága lett az életünk s körülöttünk minden, ami él, mióta vérünkké vált a bizonyosság, hogy ez a földi lét az egyetlen üdvösségünk. A költészet eszközeit mindig jól szolgáló, hűséges és engedelmes szerszámokként tiszteltem. Ha kellett (értsd, ha az élmény, a perc, a sugallat úgy kívánta), szigorúan zárt, kötött formákban fejezem ki magam, ha kellett, szabad versben, pontosabban magam alkotta szerkezetekben. Megszoktam ezt a szabadságot, hogy nyersanyagomat a mindenkori benső követelmény és az ígérkező harmónia parancsa szerint alakítom - most már aligha mondok le róla. Olyankor érzem, hogy nem volt hiábavaló verseket írnom, amikor egy-egy olvasóm szóban vagy írásban megvallja, hogy élete nehéz, válságos szakaszán segítették át a verseim, vagy belőlük sejtette meg, hogy amit én túléltem, neki is túlélhető. Nem azért örülök ennek, mert házi használatra szánt vigasz-varázsigéket igyekszem termelni, csupán azért, mert a visszhang igazolja, hogy létrejött az áramösszeköttetés, a költészet lényege: ami nem fért meg bennem - nélkülözhetetlen élet-forrás lett a másik póluson.