dr-kruglov.ru

Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápoly

Monday, 13-May-24 18:00:31 UTC

Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápoly - YouTube

Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly - Divatikon.Hu

Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség, Nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség. Állott a Természet örök építménye, Élt az emberiség legszentebb törvénye. De miólta ennek sok romlást szenvedett Oldalába raktad, bal madár! fészkedet: Azólta számodra rakja a lenyomott Értelem azt a sok felséges templomot. Csokonai vitéz mihály konstancinápoly verselemzés. Azólta adja ki a kenyért házából, Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából A szent névre vágyó, balgatag anya is, Hogy tudjon mit rágni dervised foga is. Sok bolond kiadja utolsó fillérét, Leteszi a mennynek árendáját s bérét, Hogy mikor az óltárt építik számodra, Kecskeszőrt vihessen ő is óltárodra. Nappali altodban látsz ezer álmokat S éjjel a népek közt húholod azokat. Jőjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk, S mennyei képedet látván, imádhassunk. Te a vak homályban rakod a templomot És onnan ígéred a paradicsomot, S csak bétolongjanak hozzád a moséba, Az észt és a virtust hagyod csak kardéba. Hát már hogy valaki bőjtölget pénteken, Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken, Olyan nagy érdem-é egy-két liturgia, Hogy az ember azzal lehet Isten fia?

Ajánljuk! Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly

Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség, Nem volt a legszörnyûbb gonoszokra mentség. Állott a Természet örök építménye, Élt az emberiség legszentebb törvénye. De miólta ennek sok romlást szenvedett Oldalába raktad, bal madár! fészkedet: Azólta számodra rakja a lenyomott Értelem azt a sok felséges templomot. Azólta adja ki a kenyért házából, Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából A szent névre vágyó, balgatag anya is, Hogy tudjon mit rágni dervised foga is. Sok bolond kiadja utolsó fillérét, Leteszi a mennynek árendáját s bérét, Hogy mikor az óltárt építik számodra, Kecskeszõrt vihessen õ is óltárodra. Nappali altodban látsz ezer álmokat S éjjel a népek közt húholod azokat. Jõjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk, S mennyei képedet látván, imádhassunk. Te a vak homályban rakod a templomot És onnan ígéred a paradicsomot, S csak bétolongjanak hozzád a moséba, Az észt és a virtust hagyod csak kardéba. Ajánljuk! Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly. Hát már hogy valaki bõjtölget pénteken, Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken, Olyan nagy érdem-é egy-két liturgia, Hogy az ember azzal lehet Isten fia?

Konstancinápoly - Csokonai Vitéz Mihály - Érettségi.Com

S hogy paradicsomba és mennybe részt vegyen, Szükség, hogy skeleton és zarándok legyen? Külömben nem lehet idvezûlt törökké, Ámbár emberséges ember volt örökké. Egy paradicsomot magának így tetet Minden nemzet s abból kizár más nemzetet. Természet! emeld fel örök törvényedet, S mindenek hallgatni fogják beszédedet. E kézzel fogható setétség eltûnik, Az éjnek madara húholni megszûnik. Egy jóltévõ világ a mennybõl kiderûl, S a sok kigondolt menny mind homályba merûl. Ah, ti máris abból fakadt indúlatok! Nyelvemre harsogóbb hangokat ontsatok. Emelkedj fel, lelkem! – elõre képzelem, Mint kiált fel szóval egyet az értelem, S azonnal a setét kárpitok ropognak: A szívrõl az avúlt kérgek lepattognak; Tárházát az áldott emberiség nyitja, Édes fiainak sebeit gyógyítja; A szeretet lelke a fõldet bételi, S az ember az embert ismét megöleli. Eloszlanak a szent s a panaszos hangok, Boldogító érccé válnak a harangok. Konstancinápoly - Csokonai Vitéz Mihály - Érettségi.com. Azzal sok száz embertárson segítenek, Amin most egy cifra tornyot építenek. Siess, késõ század!

Mikor excerpálni akar únalmába, Bémegyen e dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána Író pennájának megnyílni kívánna. De kisiess, Múzsám, mert majd a császárnak Dactilust éneklő múzsáihoz zárnak. A szemfül heréltek utánad zúdulnak, Jer más oldalára a fénylő Stambulnak. A roppant templomok, nézd, miként kérkednek Nevével a bennek lakó Muhamednek! Amelyekbe sok szent bőgéseket halla Az ezekben igen gyönyörködő Alla, Ki örűl, hogy nevét a felhőkre hányja Zőld selyem turbánban fénylő muzulmánja, S könyörűlvén hozzá esdeklő táborán, Szentebb lesz az ilyet ígérő Alkorán. Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek, Melyek a fellegek közé rejteztetek! Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly - Divatikon.hu. Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja Fényével az égi holdak számát toldja. Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona A szentség színével bemázolt babona! Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén? A vitézek kardján s a népek bilincsén? Míg az emberi nem hajdan a természet Együgyű keblében nyugva heverészett, Nem emelted még fel kiáltásod szavát, Hogy keresd a vak éj fiainak javát.

Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség, Nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség. Állott a Természet örök építménye, Élt az emberiség legszentebb törvénye. De miólta ennek sok romlást szenvedett Oldalába raktad, bal madár! fészkedet: Azólta számodra rakja a lenyomott Értelem azt a sok felséges templomot. Azólta adja ki a kenyért házából, Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából A szent névre vágyó, balgatag anya is, Hogy tudjon mit rágni dervised foga is. Sok bolond kiadja utolsó fillérét, Leteszi a mennynek árendáját s bérét, Hogy mikor az óltárt építik számodra, Kecskeszőrt vihessen ő is óltárodra. Nappali altodban látsz ezer álmokat S éjjel a népek közt húholod azokat. Jőjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk, S mennyei képedet látván, imádhassunk. Te a vak homályban rakod a templomot És onnan ígéred a paradicsomot, S csak bétolongjanak hozzád a moséba, Az észt és a virtust hagyod csak kardéba. Hát már hogy valaki bőjtölget pénteken, Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken, Olyan nagy érdem-é egy-két liturgia, Hogy az ember azzal lehet Isten fia?