dr-kruglov.ru

Arany János Visszatekintés

Tuesday, 14-May-24 15:53:54 UTC

VISSZATEKINTÉS – Arany János Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól-rosszul leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám teljébe' Örömeim poharát; Az ifjuság szép kertébe Vas korláton néztem át. Félve nyúltam egyszer-máskor Egy rózsát szakasztani: Késő volt – a rázkodáskor Mind lehulltak szirmai. Keresém a boldogságot, Egy nem ismert idegent: Jártam érte a világot – S kerülém ha megjelent. Vágytam a függetlenségre, Mégis hordám láncomat, Nehogy a küzdés elvégre Súlyosbitsa sorsomat: Mint a vadnak, mely hálóit El ugyan nem tépheti, De magát, míg hánykolódik, Jobban behömpölygeti. Arany János munkássága (pályakép) – Erinna Irodalmi Tudástár. Álmaim is voltak, voltak… Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd – elenyészett; Az a légvár – füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ – nincs sehol! – Nem valék erős meghalni, Mikor halnom lehetett: Nem vagyok erős hurcolni E rámszakadt életet.

Arany János Munkássága (Pályakép) &Ndash; Erinna Irodalmi Tudástár

Ki veszi le vállaimról...? De megálljunk, ne, – ne még! Súlyos a teher, de imhol Egy sugár előttem ég. Szende fényü szép szövetnek*, – Mely egyetlen-egy vigasz, – Szerelemnek, szeretetnek Holdvilága! te vagy az. Elkisérsz-e? oh, kisérj el – Nincs az messze – síromig; S fátyolozd be derüs éjjel A ki majd ott álmodik! 1852 Jegyzetek A vers toposzainak eredetéről és párhuzamairól összefoglalólag lásd Szörényi László: Arany János Visszatekintés című versének képanyaga. Arany János: Visszatekintés (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. ItK 1970. 322-345. szövetnek – szövétnek, azaz fáklya.

Arany János: Visszatekintés (Elemzés) &Ndash; Oldal 3 A 4-Ből &Ndash; Jegyzetek

Visszatekintés (Hungarian) Én is éltem... vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól-rosszul leküzdeni? Én is éltem... az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám teljébe' Örömeim poharát; Az ifjuság szép kertébe Vas korláton néztem át. Érettségi-felvételi: Meglepetés: tavaly is, idén is Arany- és Tóth Árpád-verset kaptak az érettségizők - EDULINE.hu. Félve nyúltam egyszer-máskor Egy rózsát szakasztani: Késő volt - a rázkodáskor Mind lehulltak szirmai. Keresém a boldogságot, Egy nem ismert idegent: Jártam érte a világot - S kerülém ha megjelent. Vágytam a függetlenségre, Mégis hordám láncomat, Nehogy a küzdés elvégre Súlyosbitsa sorsomat: Mint a vadnak, mely hálóit El ugyan nem tépheti, De magát, míg hánykolódik, Jobban behömpölygeti. Álmaim is voltak, voltak... Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol!

Érettségi-Felvételi: Meglepetés: Tavaly Is, Idén Is Arany- És Tóth Árpád-Verset Kaptak Az Érettségizők - Eduline.Hu

Én is éltem... vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól-rosszul leküzdeni? Én is éltem... az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám teljébe' Örömeim poharát; Az ifjuság szép kertébe Vas korláton néztem át. Félve nyúltam egyszer-máskor Egy rózsát szakasztani: Késő volt - a rázkodáskor Mind lehulltak szirmai. Keresém a boldogságot, Egy nem ismert idegent: Jártam érte a világot - S kerülém ha megjelent. Vágytam a függetlenségre, Mégis hordám láncomat, Nehogy a küzdés elvégre Súlyosbitsa sorsomat: Mint a vadnak, mely hálóit El ugyan nem tépheti, De magát, míg hánykolódik, Jobban behömpölygeti. Álmaim is voltak, voltak... Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol! - Nem valék erős meghalni, Mikor halnom lehetett: Nem vagyok erős hurcolni E rámszakadt életet.

Ki veszi le vállaimról… De megálljunk, ne, – ne még! Súlyos a teher, de imhol Egy sugár előttem ég. Szende fényü szép szövetnek, – Mely egyetlen-egy vigasz, – Szerelemnek, szeretetnek Holdvilága! te vagy az. Elkisérsz-e? oh, kisérj el – Nincs az messze – síromig; S fátyolozd be derüs éjjel Aki majd ott álmodik! (1852)