Boszorkányok Pedig Nincsenek! - Published By Borembukkk On Day 1,255 - Page 1 Of 1
Wednesday, 08-May-24 15:12:28 UTCSzámos érdeklődő gyűlt össze október 2-án a Savaria Egyetemi Központ Konferenciatermében, hogy meghallgassák a Nyugdíjas Egyetem őszi nyitóelőadását, jelesül Urbán Máté tanársegéd prezentációját a boszorkányságról, mint történelmi jelenségről. A szervezők nevében Tőke-Reiber Anita pedagógiai előadó köszöntötte a főként "régebb óta fiatalokból" álló közönséget és örömét fejezte ki, hogy már az első előadás is sokakat képes volt megszólítani. Boszorkányok pedig nincsenek könyves kálmán. Urbán Máté még a kezdés előtt avatott be bennünket a témaválasztásába: ugyan nem a szűkebben vett szakterületéhez tartozik a boszorkányság történelmi vizsgálata, de személyes érdeklődése miatt naprakész és jártas a szakírók munkáiban; ezek alapján készült fel a kedd délutánra is. Fotó: Kleinhappel Miklós A Nyugdíjas Egyetem előadásai egymástól általában gyökeresen eltérő témákat ölelnek fel, ennek megfelelően a tanársegéd is egy hosszas bevezetéssel és áttekintéssel kezdte mondandóját. A legfontosabbnak a boszorkányokról kialakult kép és a boszorkányüldözések előzményeinek feltárását tartotta, hiszen ezek csak a kora újkorban váltak általánossá és "megszokottá".
„Boszorkányok Pedig Nincsenek!” - Invidious
Az elutasított szomszédasszony ugyanis elkeseredésében szitkozódott, s ha a későbbiekben úgy tűnt, hogy az átkoknak valamiféle foganatja van (mondjuk, a lelkiismeret okozta álmatlanság), boszorkányként vádolták be a kellemetlen kéregetőt, azt állítva, hogy mágikus eszközökkel próbált bosszút állni. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a boszorkányként bevádoltak közt oly sok az egyedül élő özvegyasszony vagy az átlagosnál is szegényebb családok nőtagjai. A boszorkányperek vádlottjainak másik jellegzetes csoportját alkotják azok a személyek, akiknek valamiféle tudományuk (gyógyítók, bábák, javasasszonyok) volt. „Boszorkányok pedig nincsenek!” - Invidious. Ők a jobb megélhetés reményében vádolták meg a konkurenciát különféle praktikák gyakorlásával. Szerencsétlenségükre azonban a vád gyakran a saját fejükre szállt vissza. A szent és a boszorkány A 13-14. században egyre nőtt az olyan női misztikusok száma, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek Jézussal, s magukon viselték a krisztusi szenvedés stigmáit. Egyre gyarapodott azok száma is, akik csodás látomásaikról számoltak be környezetüknek.
Ma is sokan hisznek a rontás, kötés, átok erejében, a neten pillanatok alatt számos boszorkánymestert is találunk, akik igény esetén szolgálatunkra állnak. Boszorkányok tehát vannak, hiába jelentette ki a tudós Kálmán király már a XII. század elején: "De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat". Vagyis: "A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen". Ám ugyanebben a törvénykönyvben picivel odébb: "A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe". Boszorkányok pedig nincsenek mikor mondta. A lényeg a két kifejezés. Az első strigákat, a másik maleficákat említ, mindkettőt nyugodtan fordíthatjuk boszorkánynak. Nem mindegy, melyik fajta A középkorban viszont odafigyeltek az különbségekre. A striga a mesékből ismert "seprűs boszorkány", aki képes állatok alakját felvenni, az alvókat látogatják: vérüket szívják, felfalják őket vagy rémes látomásokkal sújtják. Őket a törvényhozók nem vették komolyan, ostoba babonaságnak tartották az egészet. Mégis elterjedtek lehettek, máskülönben nem lett volna szükség jogi fellépésre.